De akkor most legyünk brutálisan őszinték. Az jobb-e nekünk, ha bevágják az ajtót a magyar kormány orra előtt – „felőlünk csináljatok, amit akartok” jeligére –, vagy az, ha ráveszik a budai várban karmelitázó álszerzeteseket arra, hogy fogukat csikorgatva, de igazodjanak a közösség játékszabályaihoz?
Állítólag már csak napok kérdése, és Brüsszelből megüzenik: Magyarországnak jelentős pénzmegvonással kell számolnia, hacsak… Hacsak nem halad végig határozottan azon az úton, amelynek első állomása a minap az volt, hogy a kormány beígérte: saját erős emberei majd olyan korrupcióellenes testületet fognak szervezni, amelynek a kormánytól való függetlensége a Holdról is látható. Az ilyen ígéreteket szokták a diplomáciában „a helyes irányba tett kezdő lépésként” értékelni. Aki pedig nem örülne annak, ha – fogalmazzunk nyers egyszerűséggel – Orbán megint megúszná, az ilyenkor hajlamos lehet arra, hogy
tehetetlenkedéssel vádolja az Európai Uniót.
De akkor most legyünk brutálisan őszinték. Az jobb-e nekünk, ha bevágják az ajtót a magyar kormány orra előtt – „felőlünk csináljatok, amit akartok” jeligére –, vagy az, ha ráveszik a budai várban karmelitázó álszerzeteseket arra, hogy fogukat csikorgatva, de igazodjanak a közösség játékszabályaihoz?
Emlékeztetnék arra, hogyan jártak a lengyelek. Ők nem kívánták megérteni, hogy különbség van a „hozok néhány intézkedést” és a „valóra váltom az ígéreteimet” között. Engedelmesen visszavették státusba a korábban menesztett bírót, majd elküldték fizetés nélküli szabadságra. Papíron, bötű szerint mindent teljesítettek, pénzt mégsem kaptak a mai napig egy centet sem. Erre számíthat Budapest is, ha Varsót akarja követni. Mai mondandómat azzal a jóslattal kezdtem, hogy hamarosan azt mondja az EU, menjetek végig az úton, amelyen néhány, kissé még homályos ígérettel éppen elindultatok.
És mi várja jó eséllyel Orbánékat az út végén? Nem akarok hiú ábrándokat kergetni, de néhai Marosan György írt egy könyvet azzal a címmel, hogy Az úton végig kell menni. Amit Kéthly Anna úgy kommentált, hogy „a lejtőn nincs megállás”. Más korban élünk, mások az összefüggések, de ha a kormány kényszerűségből mindent teljesít, azzal jót tesz a társadalomnak, és – elfűrészeli maga alatt a fát, mert ilyen bizarr hatalmi struktúrát épített ki magának. Pedig nem volt rászorulva.
Forrás: Kárpáti János (Klubrádió)
