Példátlan támadás a demokrácia ellen, hogy a parlament bajszos minidiktátora nem engedi esküt tenni Hadházy Ákost. Kövér László Joggal fél attól, Hadházy egyszer csak megjelenik...
A mai magyar parlament politikai jelentősége körülbelül annyi, mint amennyi volt 1977-ban vagy 1985-ben. Hatása az eseményekre a nulla felé mutat, csak arra jó, hogy szépségflastrom legyen a (fél)diktatúra csúnya arcán. Illetve micsoda szépségflastrom ez. Csúnya, tépett és mindenre alkalmatlan.
Az Orbán-rezsimnek most már nemzetközileg jegyzett papírja van arról, hogy ez itt már régen nem demokrácia – az országgyűlés ennek megfelelően gittegylet. Bár kétségtelen, egzisztenciális biztonságot azért jelent többeknek. Nem becsülném le ennek a jelentőségét sem. Hiszen politikusnak lenni teljes állás, elfoglaltság, jogos, hogy fizessenek neki ezért. Hmm.
Nem foglalnék állást most abban a kérdésben, hogy
részt kell-e venni ennek a testületnek a munkájában vagy sem. Végül is Kéthly Anna vagy Slachta Margit is ott ült a Horthy-rendszer parlamentjében, és ez így volt jól. Mindenesetre az ellenzéki politikusoknak azért azzal érdemes tisztában lenniük, a parlamentben elérni bármit is, nincs esélyük – legfeljebb a roppanós bécsi virslit a büfében, sok mustárral.
Ezzel együtt példátlan támadás a demokrácia ellen, hogy a parlament minidiktátora nem engedi esküt tenni Hadházy Ákost – aki egymaga felér egy ellenzékkel. Kétségtelen, tevékenységének jelentős része kívül esik a T. Házon. Minden nap leleplez egy méretes csalást, lopást, információkat tesz közzé arról, hogyan kerül az orbánista janicsárok zsebébe a bretagne-i boltos és az olasz űrmérnök adójából kifizetett pénz. Oké, hatása az eseményekre annyi, hogy az Európai Unió hamarosan megint odaadja a z ellopásra szánt pénzeket – pedig azok gondos felhasználását maga Rogán Antal fogja ellenőriztetni.
Egyrészt tehát Hadházy nem sokról marad le (max a fizetésről, a lakhatási támogatásról, az üzemanyag-térítésről, a munkatárs fizetéséről – amit kollégái szorgosan költenek a demokrácia épülésére-szépülésére). De politikailag valószínűleg többet használ neki ez a helyzet, mint árt. A képviselő jogállása ma leginkább a paprikajancsiéhoz hasonlít – csak nem olyan szép a ruhájuk.
Különben is, összehorthyzták azt az épületet, akármilyen jó is a büféje, ki a fenének van ezek után kedve oda bemenni.
Ezzel együtt, amit a parlament mini Orbánja csinál bajuszát rezegtetve, az maga akkora skandalum, ami az Európai Unióban nem fordulhat elő. Persze most előfordul, ez is jól mutatja Magyarország helyét az európai népek nagy közösségében. Kompország szépen kikötött keleten, és a nyugati part az agyakat elborító köd miatt valószínűleg már nem is nagyon látszik. De mégiscsak. Egyéni körzetben megválasztott képviselő – akit időnként már fizetős jeggyel sem engednek be?
Lehet ilyet is játszani. Akkor a Fidesz központi bizottsága kijelöli, hogy kik a képviselők – beleírják a pártlapba, hogy 99,8 százalékot kaptak, és mindenki boldog. Nem kell az a nagy fakszni.
Bár megjegyzem, hogy 1988 körül kezdett kiderülni, hogy az a semmire sem jó országgyűlés egyszer csak erejére ébredt. Ugyan csak két-három-négy ellenzéki képviselő működött benne – de hamarosan összedűlt a rendszer. Szóval, a bajuszos zseb-Orbán joggal fél attól, Hadházy egyszer csak megjelenik.
Azt természetesen nem tudom megérteni, hogy a többi ellenzéki kollégája miért nem áll ki látványosan mellette, de biztos a Horthy-szobrocska eltávolítása miatt nem maradt már erejük Hadházyt támogatni.
Dési János
