Ahhoz ez a csapat még félhalottan is érteni fog, hogy mások kínjából politikai hasznot húzzon. Most divat szívhangokat hallgatni: akárhogy fülelek, ennek a kormánynak nincsenek szívhangjai. Szív nélkül nehéz is ilyesmit produkálni, szívműködésnek pedig nyoma sem volt, amikor hajléktalanokkal, rokkantakkal, menekültekkel szemben eljárt. Miért pont azokon esne meg a szíve, akik az önkormányzatok elvérzésével gondoskodás nélkül maradnak?
Dunántúl, Alföld együtt a bajban...Majdnem csúnyábbat mondtam, tovább torzítva az egykori munkásmozgalmi induló szövegét. Mármint, hogy miben vannak most Dunántúlon, Alföldön és mindenütt az önkormányzatok. Abban bizony, nyakig. Dehogy harcban, nem mintha vágynék Hidas Antal Moszkvában született szövegének radikális megoldásaira. Inkább levegőért kapkodva. Harcot éppenséggel a kormány folytat ellenük, szívósan és régóta építve le az önkormányzatiságot, ahogy minden tőle független erővel szokta. Ugyanazt kapják a Fidesz-vezette önkormányzatok és lakosaik jutalmul, amit az ellenzékiek büntetésül. Szép fokozatosan mindegyikre pórázt tesznek, legfeljebb
a kormánypártiak kapnak pár szem kockacukrot, és egy „jó kutya vagy” simogatást.
Az energiaválság persze nem a kormány találmánya, még ha vannak is mulasztásai a hazai helyzet drámaiságában.
Csakhogy. Ahhoz ez a csapat még félhalottan is érteni fog, hogy mások kínjából politikai hasznot húzzon. Most divat szívhangokat hallgatni: akárhogy fülelek, ennek a kormánynak nincsenek szívhangjai. Szív nélkül nehéz is ilyesmit produkálni, szívműködésnek pedig nyoma sem volt, amikor hajléktalanokkal, rokkantakkal, menekültekkel szemben eljárt. Miért pont azokon esne meg a szíve, akik az önkormányzatok elvérzésével gondoskodás nélkül maradnak?
Minimum a „szívelhájasodás” néven ismert kórban szenved. Ilyenkor a szív körül fölösen lerakódott zsír okoz bajokat. A kormányelit pedig sosem idegenkedett a zsíros falatoktól. Inkább két pofára zabálta őket, mindet a saját tányérjára halmozva. Persze, hogy szívzavarai vannak.
De ennél többről van szó. Nemcsak lelketlen segítségmulasztásról, hanem tudatos politikai szándékról is. Nincs az a krízis, „veszélyhelyzet”, amit a központi kormányzás ne a hatalma növelésére használna fel. Ezt tette a menekülthullámmal, a járvánnyal, a kormányzati bevételeket növelő inflációval, a háborúval.
Nem boldog az energiaválságtól, de legalább végképp kicsinálhatja az önkormányzatokat. A médiában, az igazságszolgáltatásban, a pártok mozgásterét tekintve és a Parlamentben már megtörtént, ami történt. Mostantól az önkormányzatok felől sem fenyeget a hatalommegosztás réme. Ezért, és nemcsak pénzhiányból húzzák-halasztják az érdemi segítséget az ötszörös-tízszeres energiaszámláktól bedőlő, a „közvilágítás vagy óvoda” dilemmájában vergődő önkormányzatoknak. Ezért nem hívták össze már az első percben maguktól az „Energiacsúcsot” a kormány, az önkormányzatok és az energiaszolgáltatók részvételével, ahogy most a Magyar Önkormányzatok Szövetsége kezdeményezi. Ezért nem kínált hatósági árat vagy hasonlót a településeknek az ezt a megoldást máskor oly igen kedvelő kabinet. Ezért még mindig 27 százalék az energiaárat terhelő ÁFA, amelyből az államkasszának 135 milliárd pluszbevétele van.
Megértem őket. Nem is tudják, mennyire hasonlítanak rám. Én is az önvigasztaláshoz folyamodom, ha kellemetlen feladat elé nézek, ha pl. már nem tudom tovább halasztani a nagytakarítást vagy egy írás befejezését. Ilyenkor bánatomban azonnal megrohamozom a fridzsidert. (Mitagadás, most is épp csokis sütivel enyhítem a cikkírás fáradalmait). Fenébe a kalóriákkal, valami öröm nekem is jár! Így lehet szegény kormány is. Az Európai Parlament csúnyákat mond rá, a forint haldoklik, dőlnek be a háztartások, a fideszeseké is. Hát legalább bekap néhány kedvére való falatot, ki sajnálhatná tőle?
A most következő falat az önkormányzatok. Már régen fájt rá a foguk, fogyasztás előtt hosszú ideig klopfolták, pácolták, puhították őket. Már az Alaptörvényben elkezdték teríteni az asztalt. Eltüntették belőle a régi Alkotmányban szereplő jogot a bevételekkel való önálló gazdálkodásra. Bekerült viszont, hogy hitelt nagy bajban is csak kormányzati engedéllyel vehetnek fel. Aztán a kés is a teríték mellé került: sorra vették el az intézményeiket és jogköreiket -iskolák, kórházak, építési hatósági szerep, szemétszállítás, most a vízi közművek-, hogy végül sor kerüljön az Alaptörvény által immár nem védett bevételek (iparűzési adó, parkolás, gépjármű- és idegenforgalmi adó) lerablására.
A feltrancsírozott önkormányzatokat most tűzik fel a villára. A kifizethetetlen rezsi miatt képtelenek lesznek lakosaikat ellátni, azok hiába fordulnak hozzájuk segítségért. Végre el lehet érni, hogy az emberek is feleslegesnek érezzék őket, pedig egy tavalyi felmérés szerint a nagy többség még ragaszkodott hozzájuk. És akkor jöhet az ajánlat: ha nem tudod fűteni, add át a kormánynak az óvodát és az orvosi rendelőt is. Épp olyan jól fogják működtetni, mint a KLIK az iskolákat, a Kukaholding a szemétszállítást, az állam a kórházakat. De így már mindenki az ő alattvalójuk lesz, felfűzve szépen a hűbéri láncra. A helyi közvéleményformálók: a tanár, az orvos, a pályázatokban reménykedő vállalkozó mind tőlük függenek. Az önkormányzati testületek -kifizető helyekre azért szükség van- rendezhetik a falunapokat, ott állhatnak az avatásokon a kiküldött főmufti mellett.
A hiányzó kormányszívhangokat meg ne is keressük. Elnyomja őket az örökké éhes központi gyomor korgása. Amelyik új falatra vár.
ÍRTA: LENDVAI ILDIKÓ Forrás: Népszava
