"Szerdán lehet, hogy kiderül, téved Pintér tábornok és oktatásügyi  ítélet-végrehajtó sleppje, mert a meghirdetett tüntetéseken nagyon sokan tiltakoznak majd a pedagógusokkal is szolidárisan. Ha igen, akkor van remény. Ha nem, akkor pedig: Tábornok úr, alázatosan jelentkezem a seggbe rúgásomért."

Néhány napja Orosháza környékén a jég elverte azt a termést, ami az aszály után megmaradt. Ugyan a körzetben létezik jégkárelhárító rendszer, de a körzet gazdáinak egy része halálosan megfenyegette a jégkárelhárító rendszer működtetőit, hogy agyonverik őket, ha használni merik a berendezéseket. Mert miattuk van aszály. Nem merték. Erre jött a jégeső.

Magyarország általános és középiskoláinak egyre nagyobb részében szüntetik meg kényszerűségből a természettudományos tárgyak oktatását. Mert nincs elég tanár. Ahol meg van, ott időnként kirúgnak egyet-egyet, mert fel mert azért szólalni, hogy adjanak, legyenek szívesek már, olyan fizetéseket, amelyek megléte esetén egy természettudományos érdeklődésű fiatal esetleg mégiscsak hajlandó fizika-, kémia- vagy biosztanárnak állni. A meglévő meg nem hal éhen.

Leegyszerűsítve a dolgot: ha a kedves gazdák tanultak volna rendesen fizikát, kémiát, akkor talán most a termésük is megmarad. Természetesen ez csak példabeszéd, de

ettől még igaz. Kétségtelen, ha egymásra tesszük Magyarország választási eredményének a térképét az átlagos iskolai végzettség térképével, akkor az látszik, hogy minél alacsonyabb valahol ez a képzettségi átlag, annál erősebb ott a Fidesz.

A mostani tanárok elleni erőszakos fellépés nemcsak ezért fontos a hatalomnak. Hanem a statuálás végett. Nehogy lázadni merészeljen bárki is, és leginkább a fiatalok tanulják meg, hogy csak akkor teremhet itt nekik kis babér, ha bekussolnak, szépen nyalnak a főnökség felé, és eszükbe nem jut okoskodni. Ha éhbérért dolgoztatják őket, akkor egyelőre még leléphetnek mondjuk külföldre, de a legjobb, ha inkább vigyázzmenetben vonulnak dolgozni itt. Meg kell mutatni mindenkinek, hogy aki okosodni merészel, annak kitörik a nyakát. Ma még csak kirúgják, holnapra meg még egy csomó jó ötletük van.

Pintér Sándor? Milyen ország az, ahol egy rendőr intézi az oktatás és az egészségügy ügyeit? Pintér nyilván nagyszerűen ért az olajszőkítés vagy a robbantásos merényletecskék témájához. A többi meg csak jelzés értékkel lett rábízva, nehogy már a pedagógusok vagy az egészségügyi dolgozók azt hihessék, szakmai alapon dől itt el bármi. Egy Maruzsa-szerű szervilis alak pedig mindig akad, ahogy afféle kápó szerepbe került is, mint a most elhíresült járási vagy mifene oktatási hivatal (tényleg, az mi a fenének van?) vezetője, bizonyos Marosi Beatrix – aki készséggel közreműködik kollégái kinyírásában, az oktatás ellehetetlenítésében és abban, hogy még vacakabb legyen az oktatás ott is, ahol még úgy ahogy tartani tudta magát valami kis polgári szellem.

Marosi Beatrix sok van, diktatúrában az efféle jellem tenyészik, mint a gomba eső után. De hiszen ő csak a kötelességét teljesíti, parancsra tette és más efféle. Közben a közoktatás szép lassan elrohad, de mit tegyünk, ilyen az élet, és az év végén csak leesik egy kis jutalom nekik.

Itt jegyzem meg, hogy a rendőrminiszter most nagyszabású egészségügyi átalakítási tervvel lep meg minket. Lep meg, mivel egyeztetni, vitatkozni nem kell majd róla, mert annak elfogadásához „fontos társadalmi érdek” fűződik.

Énszerintem meg ahhoz még fontosabb társadalmi érdek fűződik, hogy a hozzáértők – és akiknek a bőrére megy – megvitathassák a dolgot. Az egészségügy a végét járja, hosszú exitus ez, de azért még mindig lehet rontani rajta. Mert attól, hogy az önkormányzatoktól elveszik a járóbeteg-ellátást, még önmagában mondjuk semmi nem lesz jobb, bár kétségtelen, ha a központba szervezik és valami kis elégedetlenség ütné fel a fejét, akkor az oda rendszeresített Marosi Beatrix menetből kirúghatja az okoskodót.

És akkor máris rend – csend – fegyelem, aminél többet mit kívánhat egy diktatúrácska rendőrminisztere.

Szerdán lehet, hogy kiderül, téved, és valóban nagyon sokan tiltakoznak majd a pedagógusokkal is szolidárisan. Ha igen, van remény. Ha nem, akkor: Tábornok úr, alázatosan jelentkezem a seggbe rúgásomért.

Forrás: Dési János (Klubrádió)