Rideg volt,  Királyerdei Művelődési Ház lett. „Királyerdőn nincsen mozi, étterem, és sokáig nem volt művelődési ház sem. A felszabadulás óta a meglevő iskola mellé csak egyetlen épült, mindkettő igen rossz állapotban van. Hat kilométernyi vízhálózat hiányzik, és sokáig rossz volt az áruellátás is.” - írta fél évszázada az újság

A Magyar Nemzet című napilapban, 50 éve egy tudósítás jelent meg Csepelről. A Hazafias Népfront lapja nem a gyárról, hanem a kerületről írt. Bár azóta eltelt öt évtized, ha valaki ismerős megállapításokra bukkan a korabeli cikkben, az nem a véletlen, hanem az élet műve. Az 1972-es lap ezt közölte:

„Ha a főváros legnagyobb munkáskerületéről beszélünk, azonnal Csepel jut az eszünkbe. Itt van az ország legnagyobb gyára, a Csepel Vas- és Fémművek, de ha nem munka-, hanem lakóhelyről beszélünk, akkor is világos a kép: Csepel lakóinak legalább kilencven százaléka munkás.

Ezek a jellegzetes vonások természetesen meghatározzák a Hazafias Népfront XXI. kerületi bizottságának munkáját, amelyet immár öt esztendeje, 1967 nyara óta Riedl Gyuláné irányít. Régi csepeli lakos, 1945 óta mindig itt dolgozott Az egészséges lokálpatriotizmus hangján beszél kerületéről, kerületének lakóiról:

‑  A kerületet négy nagy részre oszthatjuk: Csillagtelep, Kertváros, Királyerdő és a kerület északi részén nemrég épült új lakótelep, amelyet mi új városközpontnak nevezünk. Mind a négy helyen vannak azonos problémák, de legtöbbnyire ezek a gondok különböznek egymástól. Találkozókat rendeztünk, és ezeken az illetékeseknek elmondhatták, hogy mi okozza a legtöbb bajt.

Lakótelepi problémák

Csillagtelep nagyon nehéz területnek bizonyult ebből a szempontból. Négy fő témakör köré csoportosultak az ankétok témái: közbiztonság, közellátás, ingatlankezelés és közlekedés. Sikerként könyvelheti el a népfront, hogy nemrég új kultúrotthon, étterem és körzeti orvosi rendelő épült Csillagtelepen.

A Kertvárosban élnek a csepeli „bennszülöttek”. Kicsit elöregedett már a kerületnek ez a része, mindkét értelemben: a lakók is idősebbek, a házak is régiek. Itt a legfontosabb feladata a népfrontnál az volt, hogy ezeknek a házaknak mindegyikében legyen víz, villany, és az utak, a járdák is rendben legyenek. A közművesítés nagyobbik fele elkészült már, de a munka még folyik. Ugyancsak gyenge az üzlethálózat is.

Az egyik ankéten, amelyen megjelentek a Közért képviselői is, a kereskedelem segítségét kérték, és már épül a szolgáltatóház. Királyerdő volt valaha Csepel szegénynegyede. Futóhomokon épült, szerencsétlen elrendezésben: az ideköltözőket annak idején a parcellázó bank csúnyán becsapta. 22 ezer embert érintenek a környék problémái, ahol egyébként még mindig földút van, amely a nedves időjáráskor sártengerré változik.

Királyerdőn nincsen mozi, étterem, és sokáig nem volt művelődési ház sem. A felszabadulás óta a meglevő iskola mellé csak egyetlen épült, mindkettő igen rossz állapotban van. Hat kilométernyi vízhálózat hiányzik, és sokáig rossz volt az áruellátás is. A népfront ankétjainak hatására ABC-áruház épült, és ez valamelyest segített. A lakosság igen aktívan vesz részt a társadalmi munkában. Építkeznek, szépítik az utcákat.

A csepeli népfront műszaki bizottsága több terv — öregek napközije, járdafejlesztés — elkészítésében részt vett, és vitákat rendezett a soroksári Duna-ág rendezéséről, a piacrekonstrukciójáról.

— Általános törekvésünk, hogy a fiatalokat bevonjuk a munkába. Ifjúsági klubot hoztunk létre. Eddig három összejövetelt rendeztünk. A csepeli népfrontbizottság várja azokat, akik szeretik kerületüket és hajlandók fejlődéséért dolgozni.”

Forrás: Gyulay Zoltán - Magyar Nemzet 1972