Az egykori Székely csárda a II. Rákóczi Ferenc úton sok csepelinek volt kedvelt találkozóhelye. A földszintes házakkal együtt ez is már csak emlék..."Több mint tízezer lakással felépült a Csillagtelep, a Béke téren számos korszerű lakóház, több száz új lakás a Tanácsház téren... A lakáshiány sajnos mégsem csökkent a kívánt mértékben, mert az új lakások egy részét más kerületek lakói kapták és fennáll az a furcsa helyzet, hogy Csepel dolgozóinak ezrei — főleg értelmiségiek, orvosok, mérnökök — a főváros más kerületében laknak…"

Csepel fejlődéséért súlyos árat kellett fizetni az itt élőknek a 60-as 70-es évek addig soha nem látott, gyorsütemű lakásépítései közben. Miközben évről évre új lakótelepek épültek a kerületben, addig a házbontások, ahogy akkor nevezték, a szanálások és a velük járó fájdalmak, tragédiák az árnyékban, rejtve maradtak. A csepeliek egymás között osztották meg a keserű tapasztalatokat, a korabeli sajtó igen szűkszavúan számolt (számolhatott) be az emberi drámákról. Mi most egy kivételt, a Népfront című havi lapot idézzük. A cikk címe alapján ‑ Nagy tervek a csepeli Kis-Duna-parton ‑‑ senki sem gondolná, hogy ebben az írásban akármennyire is csupán érintőlegesen, a felszínt karcolva, de hírt adnak a lakótelepek építését megelőző bontásokról, a kerület elhagyására kényszerült csepeliek fájdalmas elköltözéséről. Ilyen is volt 55 éve a kor, amelyben

az ország és Csepel élt. Talán nem csoda, de a cikknek nem volt szerzője. Többek között ezt olvashattuk az írásban:

„Csepel valamikor kis község volt a Duna partján. Ebből a községből nőtt egy 70.000 lakosú, rohamosan fejlődő gyárváros.’... Húsz év alatt több milliárd forint beruházással, több százezer társadalmi munkaóra árán lett város e faluból — írja Szabó Gábor, a XXI. kerületi népfrontbizottság titkára.’ Több mint tízezer lakással felépült a Csillagtelep, a Béke téren számos korszerű lakóház, több száz új lakás a Tanácsház téren... A lakáshiány sajnos mégsem csökkent a kívánt mértékben, mert az új lakások egy részét más kerületek lakói kapták és fennáll az a furcsa helyzet, hogy Csepel dolgozóinak ezrei — főleg értelmiségiek, orvosok, mérnökök — a főváros más kerületében laknak…

Ez is egyik sajátos nehézsége a csepeli népfrontmunkának, meg az, hogy a gyáróriások szinte önálló életet élnek s így a népfrontmunka főleg a lakóterületre és egy-két nem népes rétegre korlátozódik. Mindazonáltal keressük és meg is találjuk feladatainkat. Műszaki akciócsoportunk — Budai Béla vezetésével — javaslatot dolgozott ki a csepeli Kis-Dunapart rendezésére. A Római-parthoz hasonló üdülőtelepet kívánunk létesíteni. A tervnek lelkes visszhangja van.

A tanács-vb már jóváhagyta azt, a részletterveket pedig a Fővárosi Tanács illetékes osztálya dolgozza ki. Elgondolásunk szerint zöldövezetet létesítünk, parkozott kempingterülettel, játszóterekkel, csónakházakkal, vendéglátóipari egységekkel, hétvégi házak telepével, stb. A már elkészült strandot továbbfejlesztjük.”

Forrás: Népfront 1967.