Panaszkodtak a számlálóbiztosok, hogy az emberek rájuk zúdították a kétségeiket: miért kell megadniuk a népszámláláson a nevüket, a munkahelyük adatait, a lakásuk, házuk méretét és felszereltségét. Bizalmatlanok lettünk. Sokan attól tartanak, később ellenük használhatja az állam a most nyert adatokat, például, ha vagyonadót akar kivetni.

Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a KSH záró közleménye szerint vagyunk, ahányan vagyunk, teljesen mindegy, mit számoltak össze a beküldött kérdőíveink alapján, mert azt ők majd kipótolják az állami adatbázisokból annyira, amennyit előzetesen kigondoltak az ország lélekszámáról. Azt írták szó szerint: ”összesen 4,6 millió lakáskérdőív és 9,2 millió személyi kérdőív érkezett be a népszámlálás rendszerébe – utóbbi a becsült várható népesség 96 százaléka. A még hiányzó adatokat állami adatbázisokból pótolja a KSH.” Tessék?

Idén januárban még azzal számoltak, hogy

9 689 010 ember élt Magyarországon, a népszámláláson meg több mint 400 ezerrel kevesebbet sikerült elérni, majd beírják a hiányzókat? Lehet, hogy évek óta rossz a korábbi lélekszámból továbbvezetett számolgatás és többen haltak, kevesebben születtek, mint amit tudtunk? Egy ilyen többszázezres tévedés valószínűsége csekély. Mégsem jutottak el minden címre a számlálóbiztosok, vagy sokkal többen mentek el az országból, mint ahányat be mertek vallani valaha? Ez már valószínűbb, de nem biztos, mert nincs adat az egy évnél régebben külföldön élő magyarokról. Úgyhogy most van egy többszázezer fős hiány, amiből pár hét múlva – biztosak lehetünk benne – marad pár tízezer, a többit majd „pótolják”.

Az egy főre jutó GDP, jövedelem vagy fogyasztás kiszámításához pontosan kellene tudni, hányan vagyunk, de ekkora eltérés mellett ki hiszi el, hogy tényleg annyian élünk Magyarországon, amit majd mondanak? Ha pedig ezt sem hihetjük el, akkor mire volt jó ez az egész kéthónapos összeírás? 

Forrás: Gulyás Erika (Népszava)