A Tudásmenet egyik résztvevője, 60 éves, tisztességben megőszült pedagógus rokoni finanszírozásban vásárolt bakancsban talpalta le a Miskolc–Budapest távolságot.
260 ezer forintos havi fizetéséből erre nem futotta volna.
Nyugdíj előtt.
Heltai Gáspár egyik fabulája (Az agg lóról és agg agárról) megnyugtatóan jelzi, hogy mélyen magyar kormányunk nem ismer pardont a hagyományápolásban:
„Ekképpen járnak mindnyájan, kik tisztekben szolgálnak, kiváltképpen a szegény prédikátorok. Miglen ezek
szolgálhatnak, mégis adnak valamit nékik, de ha nem szolgálhatnak, ottan a parlagra küldik őket és semmi munkájokról nincsen emlékezet. Olyanok a tisztbeliek, mint az út mellett való hársfa. Mikor eső leszen, mind alája futnak az emberek és ott oltalmazzák magukat az esőtől. Ha elmúlik az eső, tehát mindenki szakaszt annak az ágaiban, ki süvegre teszi ki, ki (tisztességgel mondván) az alfelét megtörli vele. Ez a világnak jutalma és füzetése. Ezt várjad hív szolgálatodért, egyebet nem. A prédikátorok olyanok, mint a györtyák. Azok égnek és világosságot adnak mindennek és mindennek használnak; de azonközben megemésztötnek ő magok etc.”
