"A hatalom önkényesen eldönti, hogy erőfölényből, hatalmával visszaélve, az alá-fölérendeltség helyzetét felhasználva rákényszeríti a másik félre a saját akaratát. Ez sérti a felek egyenjogúságának elvét, a tisztességes eljárás elvét és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét egyaránt. És mindezt az Alkotmánybíróság képtelen volt felismerni!"

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a köznevelési intézményekben a sztrájkjog korlátozása

legitim célból, a szükséges mértékben és a vele szemben védelemre szoruló alapvető jogok, alkotmányos értékek kiegyensúlyozott figyelembevételével, azaz arányosan történt. A köznevelési intézmények működése és ezáltal a gyermeki jogok érvényesülése a sztrájkjog korlátozásának legitim célja. A törvénynek a még elégséges szolgáltatást szabályozó rendelkezései tehát összhangban állnak az alaptörvény rendelkezéseivel.

Az Alkotmánybíróság határozata lényegében csak másra történő utalásokat, idézeteket tartalmaz, valós alkotmányjogi érvelés egyáltalán nincs benne. Ugyanakkor a más szabályozásokra való utalások alapján az Alkotmánybíróság tényként hirdette ki a következtetéseit, melyek egyáltalán nem biztos, hogy valóban következnek a hivatkozásokból.

Az Alkotmánybíróság egyértelműen az egyik oldalra, a kormány oldalára állt, meg sem kísérelte feloldani a jogi ellentmondásokat. Az AB-t nem érdekelte,  hogy egy már folyamatban lévő sztrájk ideje alatt alkotmányos-e módosítani az arra vonatkozó szabályozást. Legyen az akár kormányrendelet, akár törvény. Pedig az Alkotmánybíróságnak nem a már meghirdetett sztrájk folyamatában megalkotott normákat kellett volna döntéséhez alkalmazni és figyelembe venni, hanem azt a szabályozást, amely a meghirdetés időpontjában fennállt. Nem lehet elvárni, hogy egy sztrájk megfeleljen a meghirdetése után keletkezett szabályozásnak. 

A hatalom önkényesen eldönti, hogy erőfölényből, hatalmával visszaélve, az alá-fölérendeltség helyzetét felhasználva rákényszeríti a másik félre a saját akaratát. Ez sérti a felek egyenjogúságának elvét, a tisztességes eljárás elvét és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét egyaránt. És mindezt az Alkotmánybíróság képtelen volt felismerni!

Befejezésként még annyit: erről a kérdésről, összecsapva és hevenyészve három hónap alatt döntött az Alkotmánybíróság. Annak idején a CEU ügyben évek alatt képtelenek voltak egy épkézláb döntést összehozni. Mindkét véglet a jogállamiságot alázza meg és építi le, még a korábbiaknál is jobban.

Forrás: F.J. (Népszava)