Ismerős ez a figura! Miként használta ki az Orbán-kormány  az állandóvá tett veszélyhelyzetet? Igen sok friss és lejárt szavatosságú jogszabály található, amelynek semmi köze sincs a migrációhoz, a világjárványhoz vagy a háborúhoz.

Mostanában ismét divatba jött a kvíz. Az én kérdésem az lenne: vajon tudja-e a tisztelt olvasó, mióta és hányféle válság-, illetve veszélyhelyzetben élünk? A kettő között nincs más lényeges különbség, mint az éppen aktuális elnevezésük, illetve az Alaptörvény módosításainak időpontjai. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogyimmáron nyolcadik éve tart a „kivételes jogrend”,magyarán az, hogy Orbán Viktor kénye-kedve szerint rendeletekkel kormányozhat. Ráadásul ezek a veszélyhelyzetek – kisebb szünetekkel – párhuzamosan is hatályban vannak a jogalkotás és a demokrácia nagyobb dicsőségére.

Kezdődött az egész 2015-ben a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel”, amelyet

akkor is folyamatosan meghosszabbítanak, ha az elrendelésének feltételei már régóta nem állnak fenn. Most éppen ott tartunk, hogy 2023. március 7-ig van hatályban. Félreértés ne essék, ez az ukrán menekültekre nem vonatkozik, tehát az orosz–ukrán háború nem lehet oka a hosszabbításnak.

Időközben, 2020 márciusában megszületett az egészségügyi veszélyhelyzetet, amelyet 2022. novemberben megszüntettek, hiszen már májusban kihirdették a háborús veszélyhelyzetet. Azaz 2022 novemberéig háromféle veszélyhelyzet volt érvényben, pillanatnyilag már „csak” kettő van hatályban. A háborús veszélyhelyzet júniusig biztosan velünk lesz, történjék addig bármi, hiszen 210 napra biztosították (egyelőre) az élettartamát.

Így aztán nem is csoda, hogy hihetetlen mennyiségű jogszabály született 2022-ben.Összesen 1446 új törvény, kormány-, miniszteri vagy egyéb rendelet jelent meg egyetlen év alatt.Orbán kedvenc műfajának, a kormányrendeleteknek csaknem 42 százaléka a veszélyhelyzet(ek) kapcsán született. És miként a Jogászvilág kiszúrta, december 26-30. között 9 Magyar Közlöny jelent meg, amelyek tartalmát napi 402 oldal elolvasásával az év végéig már meg is ismerhettük volna. Igaz, nem könnyű olvasmányok ezek – élükön a 2023. évi költségvetéssel.

Az azért eddig példátlan volt, hogy az ország következő éves költségvetését egy kormányrendeletben szabályozzák, ráadásul december 29-én. Igaz, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette, hogy mégis beviszik majd a parlamentbe valamikor január első felében. Ma, amikor ezt a cikket írom, már eltelt a hónap első fele, de hosszas fürkészés és portyázás dacára sem találtam a parlamenti előterjesztést. Amúgy is „régimódi” jogászként gondban vagyok ezzel. Vajon hogyan kerül a parlament elé egy már kihirdetett és hatályban lévő jogszabály? És ha odakerül, akkor mi lesz? Vitatkozni fognak róla? Beleszólhatnak az egyes tételekbe? Kifogásolhatják, hogy miért kapnak jóval több pénzt a Rogán Antal ellenőrzése alatt álló titkosszolgálatok? Hogy hogyan lett a nyáron tervezett 116 milliárdból decemberre 142 milliárd? Megkérdezhetik, hogy mi indokolja a külügy keretében lévő köztársasági elnöki protokoll kiadásoknak 450 millióról 2,9 milliárdra történt felemelése?

Egyáltalán ezek után kell a kormánynak bármit megindokolnia? Hiszen akármilyen jogilag abszurd beterjesztésüket simán meg tudják szavaztatni. És bármilyen művészi alakítás is volt az Erasmus-ügyben Navracsics Tibor „meglepődése”, a költségvetésben már eleve 6 milliárddal megemelték az ösztöndíj hazai finanszírozásának összegét.

De nézzük meg, mi mindenre jó még a rendeleti kormányzás, főleg az a része, aminek vajmi kevés köze van a háborúhoz.

Noha a Pedagógusok Szakszervezete alaposan félreértette a kormánynak a pedagógusok kirúgásáról szóló új rendeletét, amikor azt a kormány „meghátrálásának” tekintette, mondván, hogy „az éjszaka megjelent rendelet azt sugallja, hogy a rendpárti belügyminisztert a polgári engedetlenkedő szentgotthárdi tanárok meghátrálásra kényszerítették”. Kedves PSZ, egyáltalán nem erről van szó. Sőt. A rendelet szerint ugyanis „a munkáltató a  köznevelési intézményben foglalkoztatott közalkalmazott/munkavállaló esetében a  rendkívüli felmentés/felmondás jogát az adott tanév augusztus 1. napjáig (zárónap), a  zárónap és a  tanév befejezése közötti tudomásszerzés esetén a következő tanév augusztus 1. napjáig gyakorolhatja.” (Ez utóbbi esetben sem telhet el azonban 1 évnél hosszabb idő a felmentést kiváltó ok és a kirúgás között.)

Vegyünk egy példát. A kémiatanár szeptemberben polgári engedetlenkedik, erről a munkáltatója értesül is. Nem tesz azonban ekkor még semmit, de a tanév végén kirúghatja őt. Miként Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke kifejtette, a rendelet aránytalan előnyhöz juttatja a tankerületet, amely egy éven keresztül bizonytalanságban tarthatja a pedagógust. Emellett lehetővé teszi, hogy a munkáltató (a tankerület) teljesen önkényes döntést hozhasson: lesz, akit kirúg, lesz, akit nem. (Megjegyzem, ez eddig is így volt.) Emellett a rendeletet visszamenő hatállyal is lehet alkalmazni akkor, ha a munkáltató

az azonnali felmondás okáról e rendelet hatálybalépését megelőzően szerzett tudomást, de a 15 nap még nem telt el és a felmondás jogát még nem gyakorolta.

Azaz, amikor a pedagógus engedetlenkedett, még fogalma sem lehetett arról, hogy őt akár a tanév végén is kirúghatják emiatt. Egyszóval nem csak arról van szó, hogy ennek az intézkedésnek az égvilágon semmi köze nincs a háborús veszélyhelyzethez, de még ezen túlmenően is alapvető jogokat sért.

Igaz, a kormány „csupán” továbbment az általa megépített úton, hiszen korábban az egészségügyi veszélyhelyzetet használta fel arra, hogy a pedagógussztrájkot láthatatlanná tegye, most pedig a háborús veszélyhelyzetet alkalmazta a pedagógusok további megfélemlítésére.

Bevallom, én annál a szabálynál sem láttam valamiféle kapcsolatot a háborúval, amely szerint a társasház közgyűlésének több mint a fele megtilthatja, hogy az épületre napkollektort szereljenek fel. Ráadásul, ha a társasház távfűtéses, a távhőszolgáltatónak írásban jóvá kell hagynia a napelemes rendszer telepítését. Ennyit a megújuló energiáról.

És vajon mi köze van a háborús veszélyhelyzethez annak, hogy az augusztusi (elhalasztott) tűzijáték előkészítéséért és lebonyolításáért egy kormányrendelet szerint az állam nem fizet közterületi díjat?

Be kell látnom, azért mégis csak van annak előnye, hogy egyidejűleg több veszélyhelyzet is hatályban van, mert így legalább mindkettőre egyszerre lehet hivatkozni. Igaz, ez nem egy kormányrendeletről, csak egy kormányhatározatról jutott eszembe. Szijjártó Péter jelentette be Bejrútban, hogy „Magyarország az eddigi 1,8 millió dolláros finanszírozás után további kétmillió dollárral segíti harminc keresztény templom felújítását Libanonban, ezzel is hozzájárulva a migrációs nyomás csökkentéséhez. Magyarország földrajzi helyzeténél fogva folyamatosan érzi a háború és az illegális bevándorlás jelentette kettős nyomást” – fogalmazott.

Ez a gáláns gesztus bizonyára mindkét problémán segíteni fog.

Forrás: SÁNDOR ZSUZSA (24.hu)