A karmelita kolostor bérlője itt éppen összeroppan a közrádió mikrofonállványának súlyos kérdései miatt...
Tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök lételeme a hazudozás, a magyar emberek félrevezetése és butaságban tartása, de annyi agyalágyult, ellentmondásos zagyvasággal, amennyit legutóbb hallhattunk vagy olvashattunk tőle, viszonylag ritkán tisztel meg bennünket.
Magyarország pénzügyi tartalékai történelmi csúcson vannak – nyilatkozta a Kossuth rádióban. Vagyis annyi pénz van az államkasszában, mint még soha. Igaz, történelmi csúcson vannak az élelmiszerárak és az infláció is. De ha tényleg annyi pénze van a magyar államnak, amennyit még sosem láttunk, akkor vajon miért nem futja a költségvetésből az oktatási és más ágazatok dolgozóinak érdemi bérrendezésére, a kórházi
adósságállomány rendezésére?
Brüsszel nélkül is felkel a nap, kukorékol a kiskakas itt nálunk - mondta ugyanott. Máskor meg arról beszél tettetett szomorúsággal, hogy ő szívesen adna több pénzt például a pedagógusoknak, de „brüsszeli pénz” nélkül nem lehet elindítani a tanárok érdemi bérrendezését. Most akkor hogy is van ez Brüsszellel?
És ha már Brüsszel, a kormányfő szerint a nemzeti konzultáció eredménye: a magyarok 97 százaléka elutasítja a brüsszeli szankciókat. Azokat, amelyeket Orbán is egytől egyig megszavazott. Egy olyan konzultáció alapján, amit 1,4 millióan töltöttek ki. Most hirtelen vagy nagyon lecsökkent a magyar népesség, vagy csak annyi van, hogy Orbán számára ez az 1,4 millió kitöltő jelenti egész Magyarországot. A többiek le vannak szarva.
-Nem engedjük, hogy magyar diákok kárvallottjai legyenek bármilyen brüsszeli döntésnek - reagált arra az EU-s határozatra, amellyel kizárták a Fidesz által elfoglalt 21 “alapítványi” egyetemet az Erasmus programokból.
Csakhogy a magyar diákok nem Brüsszel, hanem az Orbán-kormány kárvallottjai már hosszú évek óta. Most azért kell szívniuk, mert fideszes csinovnyikok szeretnék kilopni az uniós pénzeket az egyetemekről.
Néha olyan, mintha Orbán nem a rádióban, nem a magyar emberekhez beszélne. Hanem egy kedves, fehér köpenyes asszonysághoz a sárgaház napfényes udvarán.
Forrás: Juhász Dániel (Népszava)
