A Karácsony Sándor (Gyár) utcai megállóból kidöcögő vasúti kocsiból az látható, hogy az Egressy Béniről elnevezett zeneiskolában hatalmas a csend és még nagyobb a sötétség! Nem az a legnagyobb baj, hogy az Egressy megszűnt működni Csepelen, hanem az, hogy a sötétség újabb területet nyert nálunk!

Hallani, hogy az iskola máshová (talán Erzsébetre) költözött, de sokan azt gondolták, hogy ez csak vaklárma! Úgy látszott, hogy az iskola vezetése oly mértékben összefonódott a Fidesz csepeli politikai elitjével, - úgy beépült a propagandagépezetébe, és annyira egyértelművé tette, hogy nem csak utánfutója, hanem motorja is az illiberális politikai gépezetének - hogy velük szemben, az itt szokásos megsemmisítő csapásaikat nem fogják alkalmazni.

Tévedtek! Hiába kapta

Borbély Lénárd a fővárosban a legmagasabb rezsitámogatási összeget, abból a jelek szerint az Egressynek egy fillér sem jut. Hiába vállalta a nyilvánosság előtt a hatalomközeli „csepel.info” szerkesztői beosztását a leg agresszívebb időszakban a tulajdonosi kör, mégis kegyvesztettek lettek!

Nincs ezen mit csodálkozni, mert tudvalevő, hogy ilyen a diktatúra rendszere és ilyen a diktátorok természete! Az a különleges, ha a megalkuvók elérik vágyott eredményeiket. Lehet, hogy a látszat azt mutatja, hogy elmélyültebbek a kapcsolatok, de ezek csak addig tartanak, ameddig a hatalmat bitorlók érdeke megkívánja. Amikor a behódolt emberre, szervezetre, vállalkozásra már nincs szüksége a diktátornak és a hatalom köreinek, úgy kirúgják, mint azt a bizonyos macskát!

Nincs érdem, nincs hála, csak terror van! És az kegyetlen. Ez a diktatúra!

A II Rákóczi Ferenc utca és a Karácsony Sándor utca sarkán az ezredforduló óta folyamatos az építkezés. A volt Rákóczi mozit, majd a nyomdát megszerezve bontottak, építettek és korszerűsítettek azok, akik hittek a jövőben és hittek abban, hogy a jóakarat legyőzheti a rosszat.

Egész takaros, kétszintes épületet alkottak pár év alatt. A mű, Csepel egyik elszlömösödött negyede szélén épült. Nem csak megjelenésében, hanem szellemi sokszínűségében is világítótoronyként mutatta a kiutat. Ifjú emberek jöttek reggelente, hangszerekkel a kezükben, miközben bent hasznos nevelő és fejlesztő tevékenység folyt. A kamarateremben neves művészek adták egymásnak a kilincset, és a hely elkezdett kulturális műhelyként szervesen beépülni a kerület életébe. De a fal mögötti Petőfi utcában a szegénység és a kilátástalanság tombol. Kissé beljebb pedig a valaha volt gyár szétrothadásának szelleme az úr! Ez a két világ feszült egymásnak: az avíttság kilátástalansága, a hanyatlás, az értéknélküliség és a minőség, a tehetség, a tudás, a felemelkedés lehetősége! Az épület kiüresedésével az a látszat keletkezett, hogy előbbi diadalmaskodik Csepelen!

A kerület vezetői annyira el vannak foglalva saját hatalmi harcaikkal, hogy nem is veszik észre (nem is érdekli őket?) hogy mekkora rendszerszerű baj képe körvonalazódik az Egressy bedőlését hozó csődtömeggel. Nem csak egy iskola, nem csak egy szellemi műhely, nem csak egy vállalkozás ment itt tönkre, és nem csak rengeteg pénz folyt el feleslegesen, hanem egy világ omlott össze! Az a világ, ahol a reményt kereső ember példát láthatott arra, hogy érdemes jó dolgokkal foglalkozni. Lehet embereket, körülményeket és sorsokat jobbá tenni, az életet tartalmasabbá formálni, ha van hozzá elképzelés, erő, és hit!

Nem az a legnagyobb baj, hogy az Egressy megszűnt működni Csepelen, hanem az, hogy a sötétség újabb területet nyert nálunk! A mostani helyzet azt mutatja, hogy a zord hideg elnyelte a pislákoló erőlködő tüzet és a ridegség lett az úr a főút mentén!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala