Új törvényt dolgozott ki a kormány a pedagógusok foglalkoztatásának szabályozására, az úgynevezett státusztörvényt, amellyel első lépésben megszüntetnék az érintettek közalkalmazotti státuszát.

Egy teljesen új jogállásban, „köznevelési foglalkoztatottként” dolgoztatnák  tovább őket. A hivatalos indoklás szerint ennek egyebek mellett az a célja, hogy vonzóbb legyen a pedagógus-életpálya és megteremtse a körülményeket a tanárok méltóbb anyagi megbecsüléshez, vagyis a már sokszor megígért béremelés-sorozathoz, melynek végén, talán 2025 után akár több mint bruttó 700 ezer forintra is nőhet a pedagógusok átlagfizetése.

Nagyszerű célkitűzések, egy ­rossz szavunk nem lehet ellenük. Egy gond van csak, mégpedig az, hogy

a törvénytervezet tartalma nemcsak hogy nincs összhangban a megfogalmazott célokkal, hanem teljesen ellentétes irányba mutat.

Ráadásul, ha valóban azt szeretné elérni a kormány, hogy a pedagóguspálya a munkakörülményeket és a béreket tekintve is vonzóbb legyen, semmi szükség nem lenne az új jogállási törvényre, a pedagógusok közalkalmazotti státuszának megszüntetésére. Megfelelő, őszinte, szakmai alapokon nyugvó intézkedésekkel a jelenlegi törvényi keretek között is lehetne tenni azért, hogy ezek a célok megvalósuljanak. A 2010-es kormányváltást követő első és azóta egyetlen jelentősebb, 2013-as pedagógus-béremelésnél sem volt probléma, hogy a tanárok közalkalmazottak. Most valamiért mégis az, bár egyelőre senki nem mondta meg, miért.

Persze, ha valakit érdekelnek a válaszok, kiolvashatja őket a törvénytervezetből. Röviden: ha egy pedagógus s különösen egy pályája elején lévő pedagógus azt szeretné, hogy munkáját, hivatását ne csak hobbiból űzze, hanem legyen valamilyen kis reménye arra, hogy még 50 éves kora előtt önállóan is meg tudjon belőle élni, akkor ne bújjon a közalkalmazotti törvény által garantált viszonylagos jogbiztonság mögé. Mondjon le az avítt munkavállalói jogokról, vállaljon több kihívást, kockázatot. Élvezze, hogy a teljes napi munkaideje 8 óra helyett 12 óra, heti munkaideje 40 óra helyett 48 óra is lehet majd, emellett több helyettesítést, valamint vasárnapi munkavégzést is elrendelhetnek számára, s ha szükséges, átvezényelhetik másik iskolába, óvodába. Örüljön, hogy nem kell már döntenie az iskolai pedagógiai programról, munkatervekről – a döntést majd mások meghozzák helyette.

Ha szófogadóan elvégzi a feladatait, és mindent megtesz azért, hogy megfeleljen az elvárásoknak – például munkaidőn kívül sem tesz nyilvánosan semmilyen csúnya megjegyzést a közoktatásra vagy az oktatásirányításra –, akkor nem lesz gondja. Akkor nem kell szembesülnie az újraszabályozott, akár 6 hónapon át 20 százalékos fizetésmegvonással járó, esetleg kirúgással végződő fegyelmi eljárással, az akár egy tanéven át lebegtetett rendkívüli felmentéssel járó stresszel vagy – pályakezdőként – a háromról hat hónapra növelt próbaidővel járó bizonytalanságokkal.

Annyira vonzók ezek a kilátások, hogy szinte már bánom, hogy nem a tanári pályát választottam. Ja, mégsem.

Forrás: Juhász Dániel (Népszava)