Kolonics Györgyöt ismertem és szerettem is. Edzőjét és mesterét Ludasi Róbertet és az elnököt Barát Etelét is tiszteltem. Azon a tragikus napon is ott voltam! És ez volt az a táj, amit a bajnok utoljára látott! Dagi, Pusoma, szerény gyermekintézmények, strand jellegzetes, sátortetős öltözőkkel...Most a bajnokról elnevezett új központban van minden, ami szem-szájnak ingere. De nincsenek fák, nincsenek bokrok! Nincsenek, mert kivágták. Mindent kivágnak elpusztítanak, kiradíroznak, amit az itt élők és nem ők hoztak létre.
Én is örülök! Mindennek, amitől szebb és jobb lesz Csepel!
Tudom, hogy a Hollandi úti átalakítások is megtörténtek. Kicsit több is, mint ami nekünk, - akik egy életet éltünk le itt - befogadható. Elfogadom, mert nem tehetek mást. Ráadásul Kolonics Györgyöt ismertem és szerettem is. Edzőjét és mesterét Ludasi Róbertet és az elnököt Barát Etelét is tiszteltem. Azon a tragikus napon is ott voltam!
Örülök mégis, a kis Duna partjainak!
Ez ugyanis az a hely, ahol az olimpiai bajnokok izzadtságtól fáradt szeme, - az idővel szembeni állandó küzdelem után - nyugalmat keresve a partra révedt.
És ez volt az a táj, amit a
bajnok utoljára látott!
Most nem nádasokat, öreg fák közt megbúvó szerény gyermekintézményeket, nem a „Dagi”, „Pusoma” meg a „Hollandi” csárdát, hanem ezek helyét. Nem a híres „vízitelepet” nem a régi strandot, a jellegzetes sátortetős öltözőivel, nem a zsémbeskedő horgászokat szegényes cájgjaikkal. Nem ezt, mert snassz nekik! Nekik a fényt, pompát és kivagyiságot mindenhol
Ez bizonyára szebb!
Legalább is ezeknek a messziről jött embereknek, akik mit se tudnak rólunk, mit se tudnak érzéseinkről. Nem is nagyon érdekelheti őket, mert a mindenek előtti változtatni akarás, és a személyükre és igényeikre formálás a törekvésük. Buli kell nekik mindenhol, és bármi áron!
Ja, meg a múltat eltörölni!
Az el nínó miatti rekkenő hőségben mégis csendes a táj. Pedig van minden, ami szem-szájnak ingere.
De nincsenek fák, nincsenek bokrok!
Nincsenek, mert kivágták. Mindent kivágnak elpusztítanak, kiradíroznak, amit az itt élők és nem ők hoztak létre. Ültetnek majd fákat ujjakat, amik árnyékát már ők se érik meg!
Nincsenek verebek, szárcsák, vércsék, nincsenek fecskék, nem fészkelnek vízi csirkékék récék sem. Búbos bankát se látni és béka is ritkán kuruttyol. Hal meg régen se volt!
Semmi nem zavarhatja már a kivagyiskodó, egyed uralkodni akaró embert! Létrehozott egy művilágot a műemberek számára! Van itt minden, ami számít, és ott lehet mindenki, aki számít! Csak egy valami fog hiányozni onnan: a lélek!
Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala
