A pénz elfogyott, valahonnan szerezni kell, és közben muszáj spórolni – így lehet összefoglalni az ötödik Orbán-kormány első évének gazdaságpolitikáját. Nem csoda: éveken át úgy gazdálkodtak, hogy annak más nem is lehetett a vége, majd a kampányban úgy szórták a pénzt, hogy azzal minden rossz folyamatot sokszorosára

erősítettek fel. Amikor utoljára került ilyen helyzetbe az ország, azt az akkori miniszterelnök úgy fogalmazta meg:

„Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.”

És bár az őszödi beszédből nem ezeket a mondatokat szoktuk a leggyakrabban idézni, arra jó emlékezni: Gyurcsány Ferenc azért állt ki így 2006-ban a saját frakciója elé, mert el kellett fogadtatnia, hogy megszorítások lesznek. Most már persze változott a helyzet, Orbán Viktornak nem kell győzködnie a Fidesz képviselőit semmiről, és épeszű politikus a félelmetes m betűs szót sem ejti ki a száján.

Már a kampány előtt látszott, hogy baj lehet 

A 2022-es választás kampányában úgy érezte a Fidesz, hogy az Erzsébet-utalvány osztogatásánál több kell az újraválasztáshoz. A leglátványosabb ebből az volt, hogy a családosok visszakapták az előző évben befizetett személyi jövedelemadójukat, de a 13. havi nyugdíj visszaépítésére és a fegyveres szervek dolgozóinak kiosztott hat havi extra bérére sem árt emlékezni. Az MNB úgy számolt, hogy közel 2000 milliárd forint ingyen pénzt osztott ki az állam fél év alatt.

És hogy mi lett ebből a pénzből? A jelentős részéből autó, ház, nyaralás, vagy egyszerűen kenyér. Amikor az MNB tavaly szeptemberben elemezte csak a 2022 januárja után kiosztott 1592 milliárd forint sorsát, arra jutottak, hogy 595 milliárd forint mindennapi kiadásokra ment el – ebből nagyjából 400 milliárdot a vendéglátásban és szupermarketekben, illetve barkácsáruházakban költöttek el –, 427 milliárd egyszeri nagyobb kiadásokra, 70 milliárd hiteltörlesztésre jutott. Ez megdobta az inflációt, aztán a pénz elfogyott, a magas árak pedig maradtak.

Tanultak 2008-ból, legalább egy szempontból

A gazdaságpolitika irányítói egy fontos tanulságot levontak a 2008-as krízisből: politikailag sokkal kifizetődőbb – és talán össztársadalmilag is kevesebb kárt okoz – az, ha szétterítik a bajt. Minden mögött, amit most látunk, egyetlen konkrét szakpolitikai cél ott van: inkább több millió ember legyen dühös az infláció miatt, mint hogy néhány százezren elveszítsék az állásukat és ezzel teljes létbizonytalanságba kerüljenek.

És valóban, a mai magyar gazdaság nagyjából egyetlen pozitívuma az, hogy szinte teljes foglalkoztatottság van, a kormány pedig tovább próbálja pörgetni a gazdaságot. Ez szintén gerjeszti az inflációt, így jött ki az, hogy most már több mint másfélszer akkora a drágulás üteme, mint az EU második legrosszabbul álló országában.

Árstop, benzinárstop, és a szabályok folyamatos piszkálása

A kampány és az azóta eltelt idő egyik legemlékezetesebb kulcsszava az árstop: a Kádár-rendszert idéző módon nyúltak bele az árakba, kezdve 2021 őszén (jóval a háború és az energiakrízis előtt) az üzemanyagokkal, majd 2022 januárjában néhány fontosabb élelmiszerre is kiterjesztették ezt – hogy aztán majd idén augusztustól ne is teljesen kivezessék, hanem a beszerzési árat szabják meg felső határnak.

Mindez jókora áruhiányt okozott a boltokban, a benzinkutakon pedig totális káosz lett az árstop vége, mielőtt tavaly decemberben kivezették. Cserébe az élelmiszerinflációt nem sikerült letörni, hiszen minden más termék árát nyugodtan emelhették tovább.

Legalább ennyire fontos eleme a történetnek az, hogyan piszkálgatták folyamatosan a részletszabályokat, hogy a célokkal összhangba hozzák. És nem csak a késő esti Kormányinfó vagy az éjszakai Magyar Közlönyök mutatták, mekkora az összevisszaság, vagy a bohózat, amint a kormányinfó után egy órával közleményben pontosított a kormány, mi lesz az M-es méretű tojásokkal. Hanem az is, hogy másfél év alatt milyen gyakran változtak a szabályok – évek múlva majd a magyar politikatörténet vizsgára készülő egyetemisták rémálma lesz felsorolni, 2022-ben melyik napon épp milyen rendszámmal, milyen fajta autóba, milyen mennyiségben lehetett olcsó benzint tankolni, és hány kiló liszt kellett, hogy raktáron legyen a boltokban.

A kata ment, a különadók jöttek

A tavaly májusban hivatalba lépett új kormány első munkanapján bejelentették, hogy különadókat vetnek ki, illetve emelnek meg – ezeket extraprofitadóknak hívták, bár sok esetben a szokásosnál nagyobb profitot nem is termelő cégekre vetették ki. Azt persze a légitársaságok példáján is láthattuk, hogy az adót a vállalatok simán áthárítják a fogyasztókra, szóval a „ne az emberekkel fizettessék meg” szlogen nyilvánvalóan nem működött. Aztán tovább módosítgatták, és ugyan azt ígérték, hogy 2023 végére kivezetik ezeket, még a 2024-es költségvetésben is ott vannak a különadók.

Az inflációból, az állampapírokból és Ázsiától várjuk a pénzt

A kormány leállít beruházásokat is – a 2024-es költségvetésben mindössze 2,5 százalékkal több kiadással számolnak, mint idén, ami az inflációt biztosan nem éri utol. De azt nem lehet így sem megúszni, hogy több bevételre van szükség. Annak, hogy az infláció nagy, alapesetben az egyik mellékhatása az, hogy sokkal több áfabevétel érkezik be a vásárlások után – de sikerült túllőni a célon, a fogyasztás annyira durván visszaesett, hogy az első negyedévben például 25 százalék fölötti inflációnál csak 8,8 százalékkal nőtt az állam áfabevétele.

Az EU-pénzek körül még mindig tart a vita, addig is a kormány abban reménykedik, hogy az eddiginél sokkal több külföldi tőkebefektetést tudnak idehozni. Ebben kimondottan sikeresek is – más kérdés, hogy az akkumulátorgyárak nem váltanak ki osztatlan örömöt, de tény, hogy sok külföldi cég szereti a befektetéseit Magyarországra hozni. Persze az EU-pénzeket ez sem válthatja ki.

És közben feltették az új lemezt is: megpróbálnak mindenkit rávenni arra, hogy a pénzét tartsa állampapírban. Ehhez néha a szülőket spamelik a Kréta-rendszerben, néha pedig majdnem kétszeresére emelik az összes többi megtakarítás adóterhét.

Itt tartunk most. A következő nagy lépések egyike a személyi jövedelemadó rendszerének felülvizsgálata lehet – ezen tavasz óta dolgozik egy munkacsoport. Eközben az egyre magasabb kamatokat is ki kell gazdálkodni valahogyan. Úgyhogy a gazdaság pörgetése miatt valószínű, hogy 2022 után 2023-at is némi GDP-növekedéssel fogjuk zárni, és munkahelyek sem szűnnek meg tömegesen, de ezen a két tényezőn kívül minden más miatt aggódhat a kormány is, és mi is.

Forrás: Sztojcsev Iván (HVG360)