Navigare necesse est – jegyezte meg  latinos műveltségét  a felesége kedvéért megvillantó gáz- és viccszerelő, amint a parancsnoki hídról kiadta az indulási parancsot. A gázszerelő gyerekkorában egyszer látta a Titanic című filmet, és azóta ellenállhatatlanul vonzódott a nagy hajók és a szép asszonyok társaságához.

Az élet úgy hozta, hogy egy szép napon kinevezték üzleti zseninek és azóta ő üzleti zseni és viselnie kell ennek következményeit. Az élet nem csak abból áll, hogy támasztjuk a kocsmapultot és rendelünk egy kisfröccsöt és egy kevertet hozzá, hanem abból is, hogy időnként meg kell mutatnunk a nagyvilágnak, miénk ám ez a feneketlenül sok pénz, mi verünk a seggére, nehogy már azt tessék gondolni, hogy strómanok lennénk, ugyan már! És ha egy nagy hajó kommandírozását bízta reánk az élet, akkor

itt is olyan becsülettel helytállunk, mint az Andrássy úti luxusingatlanok beszerzése, vagy éppen egy kisebb vármegye megvétele ispánostúl, szolgabíróstul, papostúl, deresestűl – szőröstűl-bőröstűl, ahogy ezt kell –, persze más pénzéből. A tiedből.

Egy közkeletű feltételezés szerint, amikor Mészáros Lőrincet látjuk egy üzletben, akkor gondoljunk közben azért Orbán Viktorra. Sőt, Mészárosból nem is csak egy van, mert időnként Szíjj, Garancsi vagy Jelinek alakban is feltűnik. De ahogy egy becsületes bank is levonja a költségeit, ha a pénzünket kezeli, hát a stróman is csak ember valahol, vágyik a kikapcsolódásra, a napsütésre, szeret szép tájakon hajózni, ennyi igazán belefér. Ráadásul nyilván akadnak olyanok – mondjuk én ilyet még nem láttam –, akik vannak annyira bohók, hogy elhiszik, ezé a csávóé tényleg a mesés gazdagság, amiért alaposan megdolgozott.

Huszonhét milliárdos hajó, amelyben 130 ezer liter üzemanyagot kell tankolni; van annak, aki el nem issza.

Közben ugyan éppen eladják az államhoz tartozó cégek üdülőit, és a sok postás, vasutas, rendőr, katona és egyéb üdülő árából valószínűleg nem lehetne egy ilyen szép hajócskát venni, dehát vége a szocializmusnak, amikor a pártelit a balatonaligai üdülőbe járt és egy forintért kapta a gombóc fagyit. Ma a balatonaligai egykori üdülő is szépen be van kebelezve, mint a szántódi part nagy része, Tihany vagy Szentgyörgyhegy környéke, és sorolhatnánk tovább. Már régen nem igaz, hogy csak azt nem lopják el, ami le van betonozva, mert éppen betonozás útján lopták el a Balaton egy jelentős darabját.

Közben emberünk meg arra gondol, milyen jó lenne gurítani egy kuglit a budi mögötti pályán és egy rumpuncsot beverni stampedliből.

Most meg egy pincérruhás alak kristálypohárba tölt valami szörnyűséget és neki ezt meg kell innia. Hát ér ez ennyit?

De navigare neccesse est – jegyzi meg ekkor szerető felesége, hajózni muszáj, mert tudja, a latinos műveltség a gyengéje a párjának.

Aki egészen halkan, csak úgy magában mormolja a folytatást: Vivere non es necesse.

Hajózni muszáj - élni nem muszáj. Legyetek bátorak!

Forrás: Dési János (Klubrádió)