Azahriah, a huszonegy éves magyar rapper (képünkön) a Puskás Arénában, az egykori Népstadion helyén jövőre háromszor is koncertet ad, melyek közül kettő már biztosan telt házas lesz. Kíváncsiak voltunk, mi lehet a fiatal előadó sikerének kulcsa.
Azahriah nevét múlt hét óta nemcsak a rajongói, de a széles közönség is megtanulhatta: a huszonegy éves rapper jövő évi Puskás Arénába szánt három koncertjéből kettőre már elkapkodták a jegyeket, az online rendszer lefagyott, a fiatalok pedig kígyózó sorban álltak a budapesti Broadway Jegyirodánál.
A siker előtt a popszakma is meglepődve áll, egyesek kritizálják, míg mások elismerően nyilatkoznak a fiatal sztárról. Varnus Xavér Facebook-bejegyzése szerint az énekes tökéletes időzítéssel érkezett, majd hozzátette: „Azahriah zenéjének és szövegeinek különös hangulata megfogott, és pigmentnél mélyebbre hatolt ma belém”. Majka így fogalmazott posztjában: „Tessék elfogadni, hogy egy 21 éves fiatal fiú történelmet ír, és olyan dolgot csinál ami iránymutató kell legyen azoknak is akik 30 éve tapossák a szakmát… meg egymást…”
– Azahriah egy igényes és jól kitalált pop produkció, amire jól rezonál a szélesebb közönség. Nem gondolom, hogy
mély társadalmi változás érhető tetten a népszerűsége mögött. Az azonban érdekes, hogy miért vásárol ennyi fiatal jegyet a három koncertjére, és akar részese lenni valaminek, ami ténylegesen megtörténik az offline világban – mondta lapunknak Kitzinger Dávid. A szociológus szerint utóbbi oka, hogy világszerte felértékelődött a koncertezés élménye és az előadóhoz vagy együtteshez kapcsolódó merchandising, azaz a csapat nevét, logóját, arcait ábrázoló pólók, pulóverek, sapkák, táskák vagy más termékek. – Az online zeneterjesztéssel a korábban népszerű bakelitlemezek, cd-k és egyéb hanghordozók vásárlása és birtoklása már nem válhat identitásképző elemmé, a rajongó nem azokon keresztül fejezi ki önmagát. A YouTube-on és a Spoitify-on már minden zene elérhető, így a mai piacra már nem jellemző az a szűkösség, ami korábban volt – mondta a szociológus, hozzátéve, manapság már nehéz közös rádiózással, lemezhallgatással vagy azok cserélgetésével közösséget teremteni.
– Az előadóval vagyis a rajongás tárgyával a fiatalok áldozathozatalon keresztül azonosulnak. Erre azonban kevés lehetőség nyílik a mai, szinte ingyenes zenefogyasztási ökoszisztémában – véli a kutató, aki szerint ezért váltanak annyian jegyet Azahriah koncertjeire, hiszen az interneten sokan hallgatják, de a kapcsolódás megéléséhez már több kell. – Annak a fiatalnak, aki értelmet akar adni az idejének, annak az Azahriah-jegyért való sorbanállás akár fontosabb is, mint maga a koncert, vagy hogy hányszor hallgatta meg a neten egy-egy slágerét.
– A három arénás koncert döbbenetes siker, amit nemhogy magyar együttes nem ért el, de huszonegy éves korában Mick Jagger sem
– mondta lapunknak Kőbányai János író, szerkesztő, 1982-ig rockzenei újságíró.
Szerinte az a zenekar lesz idővel sikeres és ikonikus, amelynek van egy karizmatikus szólóénekese, egy nagylemezre elegendő dala, és a zenéjében, imidzsében képes megtestesíteni a nemzedékét. Úgy látja, Azahriah esetében ezek fennállnak, és bár az előadónak akadnak hatalmat bíráló számai, nincsen rendszerkritikus programja, mint például az Illés vagy a Beatrice együtteseknek a Kádár-érában. – A beat zene egyik kritériuma az volt, hogy kritikus legyen a fennálló rendszerrel szemben. Bródyra ez elmondható, sőt, ő üdítő ritkaságként a rendszerváltás után is megtartotta ezt az attitűdjét a kortársaival ellentétben, akik már megélhetési NER-mohikánokká váltak – mondta. Kőbányai úgy véli, a kortárs, fiatal zenekarok nem fogalmazhatnak meg ellenzékiséget, mint ahogy azt az előadók 1989 előtt tették. – A mai ifjúsági zenének, de még az öltözködésnek sincs meg az a lázadó funkciója mint a Kádár-rendszerben, hiszen most nincsen olyan politikai-történelmi szituáció, mint a rendszerváltás előtti évtizedekben, amikor szabadságra éheztek az emberek. Dacára annak, hogy tizenhárom éve a kétharmad vezeti az országot, persze az még leváltható – mondta Kőbányai, hozzátéve, a gulyáskommunizmusban nem lehetett dalszövegekben nyíltan lázadni, így jelbeszéddel kommunikáltak az előadók a közönségükkel (lásd: Bródy Jelbeszéd című régi-új számát), ahogy azt az írók és filmrendezők is tették. Szerinte ebből a szempontból a rendszerváltás betetőzésének tekinthető az Illés zenekar 1990-ben a Népstadionban (a mai Puskás Aréna helyén) tartott koncertje, melyen „érezni lehetett, hogy egy nemzedék föllélegzik és a szabadságvágya megszólal”.
Forrás: P. Szabó Dénes (Népszava)
