Kocsis Máté és megbízói tényleg új politikai rendőrséget akarnak létrehozni a szuverénitás szajkózása közben?
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában erről a… szuverenitásról? Nyilván épeszű embernek az ilyesmi nemigen jut eszébe egy borús, őszi hétköznap délutánján, sokan azt sem tudják pontosan, hogy mi az. Azt meg végképp nem, hogy ugyan miért kellene ezt a bizonyos szuverenitást megvédeni és főleg kitől?
A szó maga egyébként latin eredetű, a superanus, azaz felső vagy felsőbb szóból került a franciába. Mi is ezt a bizonyos souverain, azaz felség, uralkodó kifejezést vettük át. Lényegében a
független állam ismertetőjegyei közé tartozik, kiegészülve az állam területének, határainak és lakosságának sérthetetlenségével. Ennyi a száraz, államjogi meghatározás.
Az 1949-es magyar alkotmányban még úgy szerepelt, hogy idézem „A Magyar Népköztársaság területén minden hatalom a dolgozó népé.” 1989-től már úgy olvashattuk, hogy a „Magyar Köztárság területén minden hatalom a népé…” Talán nem véletlen, hogy a 2011-es Orbán-Szájer-féle alaptörvényben erről már csak egy homályos utalást találunk, hogy a „közhatalom forrása a nép.” Forrása, de nem birtokosa. A hatalom ugyanis másé, legalábbis szerintük.
Ezt a hatalmat akarja most minden lehetséges erővel és eszközzel megvédeni Kocsis Máté és gazdája, a miniszterelnök. Nem téved nagyot, aki úgy gondolja, túlságosan erős a hasonlóság Joseph McCarthy amerikai szenátorral és a rosszemlékű Amerikai-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsággal. Az 50-es évek hidegháborús boszorkányüldözése oda vezetett, hogy az Egyesült Államokban olyan tudósok, művészek és közéleti személyiségek kerültek feketelistára, mint Albert Einstein, Charlie Chaplin, Otto Klemperer, Thomas Mann, Paul Robeson vagy éppen Arthur Miller. Ma sem büszke erre a korszakra az Egyesült Államok lakóinak többsége.
És azoknak is igazuk van, akik úgy gondolják, a Szuverenitásvédelmi Hivatal megjelenése egy tőről fakad a hazai ÁVH-val, a német Gestapoval és a szovjet belügyi népbiztossággal, a hírhedt NKVD-vel. Ezekről már tudjuk, hogy jogsértések és politikai gyilkosságok millióiért felelősek. Jogos a kérdés, hogy vajon tényleg ezeket a mintákat akarjuk visszahozni? Tényleg új politikai rendőrségre van szüksége Magyarországnak?
Jobb esetben pusztán egy újabb bürokratikus vízfejet hoznak létre, amelyben ismét állami apanázshoz lehet juttatni a holdudvar „nemzeti árváit”, hasonlóan a Migrációkutatóhoz és a Magyarságkutató Intézethez. Az ilyen szervezeteknek azonban megvan az a tulajdonságuk, hogy elkezdenek „dolgozni”, hogy megfeleljenek a vélt vagy valós felső elvárásoknak. Kivont szablyával védik majd azt a bizonyos nemzeti szuverenitást, ha kell, ha nem. Ebben az esetben talán mégis jobb lenne, ha őseinknek véres kardja nem ragyogna, hanem a fogason függve a rozsda marja…
Forrás: HARDY MIHÁLY (Klubrádió)
