Csepelen a kiskocsmáknak se szeri, se száma nem volt az „átkosban”, pedig a rendszerváltás előtti politikai terminológiában az éppen csak megtűrt (gebines) kocsma-üzemeltetés mégis virágzott! Ma meg a politikai terminológiában támogatott és példa értékűen kiemeltek a családi kisvállalkozásként, mégis tömegesen mennek tönkre, sorra húzzák le a rolót.

Úgy alakult, hogy András, a Kossuth Technikum tanára egy nyári napon leutazhatott Balatonra a családja után. Iszonyatos volt a hőség, és a hetvenes években a hűtés és a klimatizálás egyáltalán nem volt általános. A Kelenföldi pályaudvaron, hogy szomját oltsa, bement a restibe és kért egy korsó sört. A csapos, - aki ott a császárnak számított, bólintással könyvelte a rendelését. A pult mögött álló, az alumíniummal borított asztalon, előtte lévő félig töltött söröskorsók egyikére ráengedte a sörcsapban lévő habot, aztán flegmán odalökött a kuncsaftnak.

 András, a többivel ellentétben nem vette el a sört, hanem várt. A csapos rá se nézett úgy köpte oda a szót: kész! András meg visszaszólt, hogy ő nem fél korsót fizetett, hanem egy egészet, ezért, jó lenne, ha tele mérné! A restiben hírtelen síri csend támadt! A csapos szigorúan András szemébe nézett, az ott iddogáló szenesek 

felegyenesedtek a könyöklőről, mert érezték, hogy itt a rendszer elleni támadás esete forog fent!

A csapos oldotta meg a helyzetet, - mert végig gondolta, hogy egy hirtelenjében kitörő tömegverekedés sokkal nagyobb kárt okozna neki, mint az a pár deci sör. A sörcsapot a korsó fölé emelte, úgy, hogy Andrással szemközt legyen a kiömlője. Előrehajolt, egészen közelről András arcába nézett, majd egy gyakorlott mozdulattal megnyitotta a csapot és azt mondta: „most az egyszer megbocsájtok!” A hírtelen kilövellő kevéske sör pedig a kórsóba érve, az ott lévő nem kevés habot a barátom arcába vágta!

Hát, ilyen is volt a szocializmus vendéglátásában! Abban ezért igaza lehet Csillag Istvánnak, hogy a kiforgatott viszonyok kiforgatott állapotokat idéztek elő. Egy több diplomás középiskolai tanár fizetése, töredéke volt az őt kiszolgáló (jó esetben is nyolc elemit végzett) csapos jövedelmének. Nem is lehetett ilyen körülmények közt elvárni, hogy a gazdasági törvényszerűségek érvényesüljenek. Nem a vevőkre voltak ráutalva a szolgáltatók, hanem a szolgáltatóknak voltak kiszolgáltatva a vásárlók!

A vendéglátást illetően Csepelen mégis sokkal élénkebb volt az élet.  A kiskocsmáknak se szeri, se száma nem volt a kerületben: pedig akkor a politikai terminológiában éppen csak megtűrt kocsma üzemeltetés mégis virágzott! Ma meg, - a politikai terminológiában támogatott és példa értékűen kiemeltek a családi kisvállalkozásként, mégis tömegesen mennek tönkre! Az eredmény ugyanaz, a politika átveri, hülyének nézi az alattvalókat!

A kiskocsmák, jellegzetesen családi vállalkozások lehetnének. Azok, amelyek a polgári Magyarország számára szolgáltatást végeznek! Nem csak az „Orbán Torgyán polgár kormány” szlogen bukott meg, hanem az igények változása is nagyságrendekkel nőtt! A hatalom már nem polgárokban, hanem mágnásokban, ispánokban, az ellenoldalon meg jobbágyokban, és prolikban gondolkodik!

Nem is hiszi a ma fiatalsága, hogy voltak olyan időszakok amikor az a mondás járta, hogy egy kocsma nem tud tönkre menni! Ma meg az a látszat, hogy lépte nyomon bezárt vendéglőt, tönkrement vállalkozást, és lehúzott redőnyű üzleteket lehet látni! Nem csak kocsmákat és éttermeket, de kis közérteket, vegyes boltokat, zöldségeseket és minden más kiskereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltatásokat likvidál a rendszer.

Ez, nem csak csepeli a probléma! Menjünk végig a négyes-hatoson a körúton, és megláthatjuk a siralmas a helyzetet. Míg a Lenin körút maga volt az élet, addig a Ferenc, József, Erzsébet és Teréz körutak a sivárságot mutatják! Újságpapírral, leragasztott portálok jelzik, hogy itt haldoklik egy tradicionális iparág! Ha a szabaddemokraták által a rendszerváltás időszakában hazudott szabadságot éppen a családokra épülő kisvállalkozások mutatják, akkor botrányos a kép! Nem, hogy Bécsben nem tudnak kávéházat nyitni, de Csepelen, vagy Soroksáron, Kispesten és Rákosborzasztón se lehet egy elfogadható vendéglőt találni! Olyat, ahol leülhetne az ember a családjával, vegy a barátaival ebédre, vagy csak egy jóleső kvaterkázásra!

A jelenség azt érzékelteti, hogy hazánkban megszűnt az alsó-közép réteg! Mivel a lecsúszottak szegénysége miatt megszűnt ennek az emberi közösségnek a kereslete, miáltal elhalt a kínálat is! Vannak már pát százan Magyarországon iszonyatosan gazdagok, akik az Adrián lebegő hajóikon élvezik az életet, és vannak sok százezren olyan szegények, akik a híd alatt meg a bádogvárosokban, rozsdaövezeti munkásszállásoknak mondott nyomornegyedekben tengetik az életüket.

A kisember már nem a kocsmába iszik, hanem az utcán, a „Nemzeti Dohánybolt” mellett!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala