Egy Völnerre ezer másik ügy jut, minimális elővigyázatosság mellett simán meg lehet úszni a lebukást. Az átlagembernek csak az marad, hogy nyel egy jókorát, amikor naponta elmegy a képviselő hölgy vagy az úr terpeszkedő csodapalotája előtt, amiről pontosan tudja, hogy minden tégláját vele fizettették meg, dupla áron.
Erősen leegyszerűsítve: Magyarország népessége közjogilag ma két részből áll. Vannak az átlagemberek és van felettük a kormánypolitikusok kasztja. Az utóbbiak írják a törvényt az előbbiekre. Például ha az átlagember vesz magának egy jobb autót a céges keresetéből, akkor készen kell állnia arra is, hogy ha az adóhivatalnak olyan kedve kerekedik egy vagyonosodási vizsgálat keretében az utolsó petákig elszámoltathatja arról, hogy miből lett a verda.
És ha nem tudja megmondani, vagy nem fogadják el a magyarázatot, nos akkor ellenbizonyításig vélelmezik az adócsalást. Jön a bírság, nem is kevés. Sőt, egészen 2016-ig nemcsak a vállalkozók, de magánemberek is számíthattak rá, hogy az adóhivatal belenéz a bukszájukba, majd szigorú szemmel végigmustrálja a ruházatukat, hogy ugyan a nyugdíjból vagy az ösztöndíjból futott-e a farmerra, vagy a sportcipőre? A magyar politikai kaszt tagjaira mindez nem vonatkozik.
Budai kerületekben, városközeli lakóparkokban sorakoznak közhivatalnokaink, kormánypolitikusaink kacsalábon forgó luxusvillái, amelyekről teljesen nyilvánvaló, hogy a tulajdonosaik a legális, közhivatalnoki fizetéséből a következő jégkorszakra sem tudták volna összespórolni. Érdekes mód esetükben fel sem merül, hogy az adóhatóság megkérdezze a magyar politikai kaszt tagjait, hogy ugyan miből?
Például, hogy a tisztelt, versenypiacon egy pillanatot sem dolgozott főszuverén miniszterelnök úrnak a pártelnöki, közhivatalnoki fizetéséből öt gyerek és asszony mellett mégis miből lett egy svábhegyi luxusvillája? Vagy a világ életében közhivatalokban dolgozott miniszter úrnak ugyan miből lett egy tucat földje, vadászkastélya? A másik miniszter úrnak miből lett luxus lakóparki háza?
Az valahogy nem merül fel, hogy a tisztelt politikusoknál alkalmazzák ugyanazt az elvet, amit minden cégtulajdonosnál igen, azaz, hogy ő bizonyítsa be, hogy honnan származik a vagyon, ellenkező esetben pedig áll a vélelem, hogy az valamilyen törvénytelen jövedelemből származik. Ma vagyonosodási vizsgálat legfeljebb konkrét, korrupciós ügyben kezdeményezhető, már ha elindult egy ilyen nyomozás. Márpedig nem árt tudni, hogy a magyar politikusbűnözés a világ egyik legkevésbé rizikósabb megélhetése: egy Völnerre ezer másik ügy jut, minimális elővigyázatosság mellett simán meg lehet úszni a lebukást. Legfeljebb a sajtó kukackodására, amikor kiderül, hogy X polgármester úrnak, frakcióvezetőnek valahogy leesett egy több száz négyzetméteres luxusnyaraló, villa, akkor lehet előhúzni a közhelyet arról, hogy „családi összefogásból” lett a kacsalábonforgó.
Mindebből kifolyólag az Integritás Hatóság a napokban közzétett, némileg naiv javaslata, hogy az adóhatóság rendszeres vagyonosodási vizsgálatokat tartson a politikai elit körében, az nemcsak hogy kívánatos, de egyenesen elképesztő, hogy még 2023-ban is ott tartunk, hogy ebben az országban egy politikai döntéshozó simán felhúzott szemöldökkel méltatlankodhat, ha valaki megkérdezi tőle, hogy ugyan miből gazdagodott meg ilyen látványosan, vagy mit keresett egy luxusjachton. Az átlagembernek csak az marad, hogy nyel egy jókorát, amikor naponta elmegy a képviselő hölgy vagy az úr terpeszkedő csodapalotája előtt, amiről pontosan tudja, hogy minden tégláját vele fizettették meg, dupla áron.
Forrás: Batka Zoltán (Népszava)
