"A szakapparátusról, a beosztottakról beszélek. Ők is átélik a válságot, őket is megcsapja e botrányok füstje, ha másként nem, de egymás előtt, ismerősi körben és a családban beszélniük kell erről. Hogy mit csinált a főnökük, és akkor ők most hová álljanak?...Hol és hogyan függ az életük azoktól, akik egyébként egy-egy botrányuk után könnyű tánclépésekkel lebbennek egyik pozícióból a másikba, miközben beosztottjaik, alárendeltjeik ottmaradnak a feldúlt és hitelét vesztett intézményben. " 

Vegyük sorba, melyek azok az állami szervek, amelyek a lemondási ügyben érintettek – közvetve, vagy közvetlenül.

Legelőször is a Köztársasági Elnök Hivatala, egy pedofil bűnügyben elítélt ember, Kónya Endre kegyelmi ügye miatt. Másodszor az Igazságügyi Minisztérium, mert Varga Judit miniszter ennek a kegyelmi kérvénynek az ellenjegyzése miatt mondott le Novák Katalint követve. De

ugyanezen minisztérium alatt ég a talaj a Schadl–Völner korrupciógyanús ügy miatt is. Maga a Végrehajtói Kamara pedig mindezek folyományaként benne van a buliban. A református egyház szintén a pedofil-ügy okán képbe került püspöke, Balog Zoltán miatt forrong. Egyelőre ne is menjünk tovább.

Ezen intézmények vezetői tehát egy-egy hibájuk, tévedésük, galádságuk okán bizalmi válságot okoztak. Nem csak az ún. nagypolitikában, ahol maga Orbán Viktor áll a porondon – vajon mit is kezd ezzel, vajon mit is készül mondani a szombati évértékelő beszédében –, bizalmi válság van magukban a hivatalokban, a vezérek alá tartozó apparátusban is, ahol nyilván becsületes szakemberek dolgoznak. Viszik hátukon azokat az ügyeket, amelyeket nem látunk kívülről, de e hivatalok működésének alapjait jelentik.

A szakapparátusról, a beosztottakról beszélek. Ők is átélik a válságot, őket is megcsapja e botrányok füstje, ha másként nem, de egymás előtt, ismerősi körben és a családban beszélniük kell erről. Hogy mit csinált a főnökük, és akkor ők most hová álljanak? Ők azok, akik tehetetlenül viselik el – mi mást tehenének – a főnökeik okozta, rájuk is hulló szégyent, esetenként népharagot, ők azok, akik akár arra is kényszerülnek, hogy eltitkolják olykor, hol is dolgoznak. Hol és hogyan függ az életük azoktól, akik egyébként egy-egy botrányuk után könnyű tánclépésekkel lebbennek egyik pozícióból a másikba, miközben beosztottjaik, alárendeltjeik ottmaradnak a feldúlt és hitelét vesztett intézményben. Pedig csak egyet kellene tenniük e fényes tekintetű vezetőknek, mielőtt távoznak vagy visszavonulnak: megköszönni, bocsánatot kérni és levenni a vállukról a válság terheit.

A válságét, amit maguk okoztak.

Forrás: Rózsa Péter (Szabadság Klub)