Talán másként alakul a gyermekkorom, ha hasonlítok Gulyás Gergelyhez. De én nem tudok ártatlan képpel, szemrebbenés nélkül hazudni, mint ő; mindig kikaptam hát kisgyerekként, amikor csak rossz fát tettem a tűzre.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég éppen az 1990 óta fennálló alkotmányos rendet emlegette fapofával, amikor megindokolta, miért nem akar az Orbán-kabinet változtatni az államfőválasztás módján. Arról Gulyás mélyen hallgatott, hogy a Fidesz korántsem gondolt mindig ilyen tisztelettel a rendszerváltozás idején kialakult közjogi struktúrára.
Már a 2010-es alkotmányos puccsot követően
kiadott Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata „az átmenet két zavaros évtizedeként” bélyegezte meg az orbáni hatalomátvételt megelőző húsz esztendőt. Akkor sem voltak Orbán Viktor törvényhozóinak skrupulusaik, amikor az egyoldalú alkotmányozás kedvéért felrúgták azt a parlamenti konszenzust, amely eredetileg négyötödös többséghez kötötte egy új alaptörvény létrehozását.
Most, hogy a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin utódját kell megválasztani, felerősödtek ismét azok a hangok, melyek a közvetlen elnökválasztást követelik. Pontosabban megint előkerült a rendszerváltó elit több mint harmincéves mulasztása, hiszen annak idején a pártállamhoz ezer szállal kötődő Pozsgay Imre megválasztásától tartva utalta a demokratikus ellenzék az államfőválasztást a törvényhozás hatáskörébe. Ez az aktuálpolitikai manőver persze később megbosszulta magát: a kétharmados parlamenti többségre támaszkodó orbáni végrehajtó hatalom kénye-kedve szerint ülteti az államfői székbe saját embereit, akik értelemszerűen nem képezhetnek ellensúlyt vele szemben. Orbán Viktort legfeljebb lidérces álmaiban kínozhatja egy tőle ténylegesen független köztársasági elnök, aki a lengyel Andrzej Dudához hasonlóan vétókkal, alkotmánybírósági kontrollokkal akadályozná a törvénygyár működését.
Illetve egyetlen szituációt tudok elképzelni, melyben hazánk miniszterelnöke komolyan elgondolkodna az államfőválasztás szisztémájának reformján. A Fideszre komolyan visszaütött a „gyermekvédelem” központi témává emelése; hiszen a Novák-botrány nyomán még a megdolgozott hazai közvélemény számára is nyilvánvalóvá vált, hogy éppen azok védelmeznek pedofilokhoz kötődő bűnelkövetőket, akik korábban a melegeket vádolták ilyen bűncselekményekkel. Várhatóan hasonló hatással bír majd az olcsó távol-keleti munkaerő tömeges betelepítése a hazánkban létesülő akkumulátor-üzemek környékére, mert az orbáni hatalom által a magyarokba beleplántált idegengyűlölethez hozzájárul az egzisztenciális félelem is. Ha mindezek következtében komoly népszerűségvesztést könyvelnek el a kormánypártok, Orbán Viktor esetleg megpróbálhatja átmenteni saját hatalmát az elnöki rendszer bevezetésével.
Akkor megint csak Gulyás Gergelyen lesz a sor, hogy egy kormányinfón majd ártatlan képpel ecsetelje az 1990 óta fennálló alkotmányos rend elavultságát, és bejelentse hatalma elvesztésétől rettegő főnöke államfővé választását.
Forrás: Beck Tamás (Népszava)
