Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.

Mától ismét emelkedik az üzemanyag ára. Van ilyen. Elég régóta van ilyen. Mindez tulajdonképpen szót sem érdemelne, ha a múlt héten nem arról adtunk volna hírt, hogy most talán nemzetgazdaságinak nevezett miniszter berendelte előbb a Spar, majd az üzemanyagforgalmazás vezetőit - ez utóbbiakat szépen kérve arra, hogy ne emeljék már a benzin - és a sajtos pogi - árát, mert így a választás előtt még a végén a nép méltatlankodni méltóztatna.

A választás fontos dolog. Majd csak ha szépen tetszettek szavazni, akkor zár be megint egy jó adag vasúti szárnyvonal és jelentik be, hogy

mely kórházakban nem lesz többet ellátás. Ráérünk ezt utána megtudni, így mégiscsak nyugodtabb szívvel lehet majd az önkormányzatokban is a diktatúra kedves embereire voksolni.

Csakhogy ezek szerint, ez a miniszter nem mondhatja el azt magáról, amit Bástya elvtárs. Mármint, hogy őt le se szarják. De bizony. Leszarják - mint Ferenc József képét a legyek a Kehelyben. Szépen emelgetik tovább az üzemanyag - és a sajtos pogi - árat - igaz, lehet, hogy erőt és pénz gyűjtenek arra, hogy majd az utolsó két hétben kicsit visszacsusszanjanak a fizetendők és akkor azt lehessen mondani, hogy "Ehun van e. Ugye, ugye. Hát Karácsony Gergely vagy Magyar Péter képes lenne-e egyetlen szavával megfékezni a felfelé iramló árakat? Mi több, nemcsak megfékezni, de letörni? Úgyhogy tessék csak gondolkodni erősen, mi lesz itten."

És akkor ma még ezt a Spar dolgot is meg kell oldani. A Spar fenyegetése abban az összefüggésben mindenképpen érdekes, hogy egy fejedelmi rokon nem emlékszik arra, hogy ő tulajdont szeretett volna kapni benne. De annyi gondja baja van manapság egy saját lábán álló sikeres vállalkozással. Minden koszos fűszeresre nem emlékezhet ő se. Meg úgyis meglesz az, az észérvek hatni szoktak, gondolja ma még. Értsd, a különadó remek módszer a tulajdonosok jobb belátásra bírásában, ha maguktól nem értik meg, mi a szerepük. Meg aztán az efféle megjegyzések eddig működtek: Bizony ez a szép bolt most veszteséges lesz, persze ha okosan viselkedtek, akkor még alakulhat a dolog és nem is biztos, hogy kigyullad.

És akkor most tessék. Ezek nekiállnak feljebb. Még szerencse, hogy itt ez a derék gazdasági miniszter, aki nem azt mondja, hogy ejnye-bejnye van itt ez a csúnya vád, ugye kedves fejedelmi vő. Fel is tárcsázza nyomban, ugye kedves fejedelmi vő, instálom alássan, életed halálom, kezedbe ajánlom, de ugye  még véletlenül sem igaz, hogy nekem azért kell különadókat rákasztanom ezeknek a nyakára, hogy te hazavihesd ezt is? Mondd, hogy nem, na, légyszi, légyszi.

De ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.

Aztán csak óvatosan. Ki szeretne úgy járni, mint az állami számvevőszéknek az az igazgatója, aki már nem igazgató. Korábban állítólag az ő megállapítása volt, hogy a főváros több pénzt fizet be a költségvetésnek, mint amit tőle kap. És ugye ez ellentmond annak, amit a kormány próbált megmagyarázni. Persze a számvevőszék azóta szerencsére megerősítette, hogy a dolgok között nincs semmi összefüggés. Tegnap aláírta ezt, ma már nem igazgató, de ennek ezer másik oka van. (Csak egyet mondjatok, légyszi, légyszi.)

Mindenesetre a tanulság annyi már megint, hogy a pénzbehajtás zavartalanul folyik a kegyelmi-pedofil-politikai válság idején is.

Forrás: Dési János (Szabadság Klub)