Sötétben is mindent lát. Hende Csaba nyilatkozta a minap: aki nem dolgozik, ne is egyék! Remek ötlet. Tökéletesen összhangban áll azzal a kíméletlen (az Európai Unióban a legrövidebb ideig munkanélküli segélyt biztosító, a családi pótlékot 14 éve nem emelő) szemlélettel és gyakorlattal, ami kormánypártunk jellemzője. Tehát, ezek szerint: tanuló, diák ne is egyék! Nyugdíjas, rokkant: ne is egyék! Munkanélküli, hajléktalan: ne is egyék!

Amikor a nemcsak humánumot, de bölcsességet is nélkülöző kijelentést számon kérték rajta, Hende azzal védekezett: ez a mondat benne van a Bibliában.

A teljes szöveg egyébként így hangzik: „Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek”. (2 Thesz. 3,6 ) Érdemes felfigyelni a “nem akar” fordulatra. Mennyivel bölcsebb, mint a Hende Csaba  által idézett,

rövidített változat! Huszár Ágnes megvilágította (A politika embertelensége, április 16.), mire vonatkozik a „nem akar” szókapcsolat: egy Pál apostol korabeli, félreértelmezett világvége-várásra. És nem a rászorulókra, az önhibájukon kívül nem dolgozókra!

Hende és a Fidesz munkaalapú társadalma blöff. (Majdnem) minden társadalom munkaalapú, ma és a történelmi múltban is. Kivételt legfeljebb időlegesen, pl. a hun vagy mongol-tatár invázió korának rablótársadalmaiban vagy a kalózállamokban találhatunk. A tudásalapú társadalom lenne valóban eredeti és korszerű, nem a "munkaalapú" frázisa. De vissza a Szentíráshoz!

A Biblia fontos történelmi forrás, felbecsülhetetlen szépirodalmi érték. Ám magyarok milliói, az emberiség százmilliói számára több ennél: szent szöveg, a transzcendenst megtestesítő gondolat és tárgy. Kérdés azonban, szabad-e politikai aprópénzre váltani? Ugyan mihez kezdene a politika ezzel: „Ha vétkezel, fiadban bűnhődöl!” (Jeremiás, 32, 18)? Esetleg: „Ne mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.” (Jeremiás 31:26-38). A fiú bűnhődjék apja vétkéért – vagy mégsem?

Ámde, igazán főhetne a feje Hende Csabának, ha ezt a tézist kellene a napi politika nyelvére lefordítania: “Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Máté, 19, 16). Néha úgy érzem, nemcsak a magát tüntetőleg kereszténynek nevező politika, de az egyházak is távol állnak a Szentírás (talán nem is teljesíthető?) szellemiségétől: „és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza!” (Lukács 6:30-33) Mintha 1989-1991-ben, sőt azóta is határozottan visszakérték volna.

Maradjunk hát abban: ne tessék nekünk a Szentírást politikai szleng forrásává silányítani! Ne akarjunk bibliai idézettel alátámasztani egy lényegéből adódóan szegényellenes kormánypolitikát! Hagyjuk meg a Bibliát annak, ami: szent szövegnek a hívők, történelmi és irodalmi kincsnek a hitetlenek számára. De nem politikai iránytűnek, mert erre a célra teljesen alkalmatlan.