A csepeliek a Kis-Duna partján a Molnár-sziget felé nézve a 19. században ezt láthatták, tapasztalhatták a korabeli feljegyzések szerint: „A molnárok száma pedig egyre csak növekedett. Számukról az első pontos adat 1828-ból való. Ekkor már 27 hajómalom állt a Dunán…”
A magyar vízimolnárság dokumentálhatóan a XVI. századtól létezik, illetve akkor alakult meg a vízimolnárcéh Magyarországon. Viszont maga a mesterség jóval régebbi, egyidős lehet a víz mozgató erejének felfedezésével.
Egy 1540-ben íródott defter a törökök által összeállított adókönyv — arról ad hírt, hogy ez idő tájt
tizennégy vízimalom után fizettek adót a Csepel-szigeten. Ezek akkor mind a Soroksári-Dunaágon működtek, amelynek sodrása gyengébb volt, mint az élő Dunáé, s kevésbé volt kitéve árvízveszélynek.
A meder közepe táján horgonyozták le, ahol elég erős volt a víz sodra. Az őrölni való gabonát bárkákon vitték a malomig, s ugyanígy vissza a lisztet. Tavasztól őszig az egész család kint élt a vízen, csak András-napkor, vagyis november 30-án költöztek be a községbe. Más lehetőség nem lévén, télen szünetelt az őrlés. A ráckevei molnárok jól éltek, mindig volt munkájuk. A csepeliek a Kis-Duna partján a 19. században ezt láthatták a korabeli feljegyzések szerint „A molnárok száma pedig egyre csak növekedett. Számukról az első pontos adat 1828-ból való. Ekkor már 27 hajómalom állt a Dunán…”
Ott, ahol 1908 és 1914 között megépítették a Kvassay-zsilipet, ezt megelőzően árvízvédelmi megfontolásokból elrekesztették az élő Duna befolyását a Soroksári-Duna-ágba. Vízfolyás híján a malmok hajtóerő nélkül maradtak, a vízimolnárok kénytelenek voltak áttelepülni az élő Dunára.
Az igazi kegyelemdöfést 1895-ben a gőz adja meg a vízimolnárkodásnak, ekkor helyezik üzembe a ráckevei gőzmalmot.
A gőzkorszak harminc évig tart, 1927-ben elkészült a Tassi-zsilip villanyteleppel, s ezzel újabb mérföldkőhöz ért a molnárkodás, amely végül az 1956-os januári földrengés és a szintén 56’-os tavaszi árvizet követően 1958-ban szűnt meg.
Forrás: Matula Gy. Oszkár - Népszabadság 1999.
Fotó: Fortepan, Soroksár, Népszabadság
