Helyreigazítjuk Lázár Jánost: Simonka György (képünk baloldalán) nem „bukott bűnöző” – ahogy a miniszter lekeverte minap Simonka György vádjait. Simonka egyelőre vádlott, azaz a jogerős ítéletig ártatlannak vélelmezendő, amit természetesen dr. Lázár János is jól tud, és amit korábban érdekes mód valahogy a Fidesz is rettentő tiszteletben tartott.
Így a Simonka körüli zavaros ügyekben már 2014-ben indult adóhatósági, majd 2016-ban ügyészi nyomozás, ennek ellenére a párt simán indította 2018-as tavaszi választáson. Simonka mentelmi jogát 2018 októberében kérte ki az ügyészség, 2019-ban vádat is emelt a képviselővel szemben, azonban még 2020-ból is fennmaradt fotó, amin Simonka a legnagyobb barátságban egyeztet a Karmelitában Orbán Viktorral és akkor még valahogy szó sem volt ott bűnözőzésről.
Simonkát csak azóta minősíti „bukott bűnözőnek” a párt, hogy elkezdett nyilatkozni a kormánykritikus sajtónak. És ami még nagyobb bűn:
Simonka ha szavakban is, Magyar Péter elmondását erősíti, miszerint a Fidesz egy súlyos, maffiaszerűen működő párt. Persze a Simonka -féle színes-szagos sztorikból így is nehéz kifésülni, hogy mennyi ebből a nagyotmondás, a pletyka és mennyi a tény. Simonka nem veszítette el a hidegvérét: most is taktikázik,a médiakampányában adott hosszú interjúiban hangzatosak az állítások, ám valójában egyetlen olyan konkrét tény sem hangzik el, ami alapján bárki ellen bármilyen büntetőjogi eljárás indulhatna.
Az ország gondolkozó része számára eddig is nagyjából kirajzolódott, hogy sunyi, úrhatnám és örök bosszúszomjas parvenű alakok Döbrögisztánjában élünk. Amiben mégis komoly mérföldkő a Simonka-féle kommunikációs offenzíva – a volt képviselő azóta facebook hirdetésekben is teríti a nézeteit - hogy fényévnyi a különbség aközött, hogy valamit sejtünk és azt az érintettől magától halljuk. Simonka története pont azért mellbevágó sokaknak, mert nincs benne semmi mellbe vágó: csupa olyan dolgot hallunk tőle, amit eddig is hallott-vélt az ember, ám a kormánypárt ezer csatornán letagadta, bagatellizálta, kikérte magának. Most viszont Simonka magától értetődő hideg nyugalommal beszél arról, hogy „de hiszen ez mindvégig így volt”, illetve az kormánykritikus sajtó nagyon is a valóságot írta le. Simonka az első fideszes nehézfiú aki lecsatolta magáról a rogáni bullshit generátort és a párt valódi természetes nyelvén mondja el, hogy a színfalak mögött miféle morális nihilben dúl, hogy a képviselők a saját szemétdombért és sarzsiért cserébe hogyan adnak szabad kezet a Karmelita urának az ország családi uradalommá való alakításához és az ország totális szétlopásához.
„Hol érdekel engem az, hogy mekkora birtokot épít a Lőrinc vagy a Viktor?” - teszi fel a kérdést Simonka - „Engem csak az érdekel, hogy én hogyan tudok boldogulni, és hogyan tudom elvégezni a rám bízott feladatokat. Hogy ide eljussanak a pénzek, és mi is tudjunk normális utakon járni” – avat be Simonka a vidék fideszes erős embere lelkivilágába. Akinek érezhetően igazándiból tök mindegy, hogy milyen párt erős embere, simán betársul bárkihez, akinél erős ember maradhat. Nagyjából hasonló, ráérős mérlegeléssel, ahogy egy afgán hadúr eldönti, hogy momentán kinek a szekerét tolja. Simonka szavai mögött nem a cinizmus fütyül, hanem a magyar róna feletti szél. Simonka nyugalma a gyakorlatias ember békéje: ez a magyar vidék valósága. A Fidesz 14 évnyi döbrögizmusa nyomán magától értetődő, hogy a politikai váltógazdálkodás azt jelenti, hogy az egyik monopolhelyzetű kiskirály váltja le a másikat.
Amíg Magyarországon a politika afféle valláspótlék és amíg az emberek szolidaritást csak a hatalommal éreznek, és amíg nem fogják fel, hogy a „légy hű mindhalálig” parancsolata az a hazára vonatkozik, ám egy párt semmiképpen, mint mondjuk a villanyszerelővel sem kötünk vérszerződést azért, hogy megcsinálja a kamra világítást, szóval amíg nem értik meg, hogy a politika az nem hitvallás, hanem egy szolgáltatás, addig hiába is reped az ugar, az sár alól szárba szökkenő sarjakból végül csak egy újabb, rusnya nagy pöfeteg nő ki, ami aztán elfoglal mindent maga körül.
Forrás: BATKA ZOLTÁN (Népszava)
