Az akkumulátorgyárak és az akkumulátor-bontók országa lettünk. És mintha ugyanaz a történelmi léptékű kudarc is várna ránk, mint anno, csak most nem vasnak és acélnak hívják a terméket és más az egypárt és vezetőjének neve is. A módszer viszont azonos. Tévútra vinni a magyar gazdaságot.

Most nem fogok az EU-s pénzek hiányáról értekezni, azzal együtt, hogy önmagában már ez, a hiány és az annak okán felvett kínai milliárdok is tragédiát jelentenek majd a következő nemzedéknek, amelyik nyögi ennek terheit.

Most arról beszélek, amit az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége közölt: drámaian csökken az eladott autók száma, ezen belül az elektromos meghajtásúaké 44%-kal esett vissza augusztusra az egy évvel korábbiakhoz képest. Az előrejelzés szerint ez a helyzet még tovább fog romlani, mert

egyre bizonytalanabb az elektromos járművek várható élettartama, hosszútávú működtetése. Tegyük hozzá, egyre több a tapasztalat a gyártással kapcsolatban is, ezek szerint hosszú távon semmivel sem kisebb a környezetkárosító hatás, mint a robbanómotorok gyártása esetében.

Ha ez így megy tovább, akkor a megfontolt üzleti számítások nélkül, rapid módon Magyarországra telepített akkugyárak jövője máris bizonytalanná válik. Szóval, miközben a kínai érdekek szerint és kínai hitelből épülő Belgrád-Budapest vasútvonal építéséhez az Orbán család bányájából szorgalmasan szállítják a követ, az egyre-másra felhúzott akkugyárakat lassan be lehet zárni. Ha nem, akkor a gyártáshoz szükséges gigantikus mennyiségű víz és elektromos energia szépen ki fogja szárítani a magyar gazdaság egy részét.

A pillanat uralása – mint a Fidesz alapvető stratégiája – ilyen módon működik; mindig a pillanatnyi haszonszerzési lehetőség határozza meg a kormányzat döntéseit.  És ez a haszonlesés viszi a tönk szélére lassan az országot. A már most megfizethetetlennek látszó ázsiai hitelek mellett egy elsorvadó iparágba ölte Orbán az összes pénzünket.

Hogy keresi-e a lehetséges kiutat ebből a csapdából a kormány? Nem tudom, de remélem nem a legújabb balhé jelzi ezt az útkeresést, vagyis talán nem a csipogók tömeggyártásában látják a jövőt.

Forrás: Rózsa Péter (Szabadság Klub)