A magyar családpolitika forráselosztását valójában az ideológia és nem az igény határozza meg. Orbán Viktornak és kormányának csak a gazdag családok jómódban élő gyerekei számítanak. A többi szülőnek hiába lenne fontos a magasabb családi pótlék, kérésük süket fülekre talál. Az adókedvezményen túl Orbánék nem látnak. Ahogy az sem éri el az ingerküszöbüket, hogy nem mindenki tud vagy akar saját ingatlant vásárolni. Bérlakásprogram nincs. A csokkal az ingatlanárak elszálltak, a milliárdokat felemésztő lakástámogatás, -kölcsön viszont nem ösztönzi a gyerekvállalást. A csok pluszt igénylők 58 százaléka egy gyermeket vállalt, és csupán egy százalékuk tervez hármat.
És mit érnek a gyerekek? Öt hónappal a pedofilbotrány kirobbanása előtt, tavaly szeptemberben, a budapesti demográfiai csúcson, a világ konzervatív erői előtt Orbán Viktor azt mondta:
a gyerekekért vívott csata valójában nem a zsebben, hanem a fejben dől el, még pontosabban a szívben, még pontosabban a közgondolkodásban. Le kell váltanunk azt a liberális diskurzust, ami a gyermekvállalásban veszélyt, értelmetlen áldozatvállalást, a családi életben pedig az egyéni lét kiteljesedésének korlátját látja
– fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán Viktor a fej, a szív és a közgondolkodás területén is elvesztette a csatát. A mai napig nem vállalt felelősséget senki a bicskei ügy miatt. Bántalmazásokat, megszégyenítéseket szenvednek el a gyerekek egyházakban, vagy
akár kitüntetett edzőktől. A napokban egy ismert színésznő, négygyerekes anya a szülési szabadsága után nem kapta vissza a szerepeit, mert a színház vezetője szerint neki „nem a színház az első”.
Jelenleg 300 olyan csecsemő él kórházban, akár egy évig is, akit a szülei nem visznek vagy nem vihetnek haza, a gyermekvédelmi rendszerben pedig nincs hely számukra.
A szegregált oktatás hatása visszafordíthatatlan, a fogyatékkal élő gyerekek nem jutnak fejlesztéshez, ellátáshoz.
Az állam sajátos nevelési igényű gyerekeket oktató iskolákat záratott be, mert a közüzemi tartozást fontosabbnak tartotta, mint a gyerekek jogait.
Forrás: Muhari Judit (Népszava)
