Palackvisszaváltás darabonként ötven forintért. Sokunk mindennapi tapasztalata, hogy a boltban az automaták előtt a hatalmas palackos zsákjaikkal sorban álló, mondjuk úgy, életvitelszerű visszaváltók között kell a kicsöpögő nedvektől ragacsos padlón és a szemétbűzön átlépdelni, miközben a személyzet hol a megtelő vagy épp bedöglő gépeket, hol a hőzöngőket kezeli, hol a megtelt zsákokat cipeli át az üzleten.

Ha a bolt betartja a szabályokat, az új palackvisszaváltási rendszer nem veszélyezteti az élelmiszerek biztonságát – szögezte le (közel kéthétnyi gondolkodás után)  a Né­bih.

Az a hatóság, amely leginkább az „undorító állapotok a kifőzde konyháján” meg a „gyanús anyagmaradványok miatt visszahívott kréker” típusú hírekből ismert.

Rafinált válasz ez: nagyítsunk rá. Ugyebár eleve már mi is csak kínunkban fordultunk a hatósághoz. Hisz sem az első körben megkeresett Mohu, sem a bolt­üze­mel­tetők nem igazán érezték magukat felelősnek az

üzletekben kialakult áldatlan állapotokért.

Sokunk mindennapi tapasztalata ugyanis, hogy a boltban az automaták előtt a hatalmas palackos zsákjaikkal sorban álló, mondjuk úgy, életvitelszerű visszaváltók között kell a kicsöpögő nedvektől ragacsos padlón és a szemétbűzön átlépdelni, miközben a személyzet hol a megtelő vagy épp bedöglő gépeket, hol a hőzöngőket kezeli, hol a megtelt zsákokat cipeli át az üzleten, és hát jellemzően a guberálók is helyben költik el friss utalványukat.
Azt az eredeti koncepciót, miszerint a jól öltözött, környezettudatos középpol­gár, vásárlás közben, européer kézmozdulatokkal a vidáman csipogó automatába helyezi a család néhány kiürült palackját, a valóság mára sok helyütt felülírta. A Mohu szerint az ő felelősségük a lehető legjobb gépek le- és a begyűjtött palackok elszállítása, a megfelelő visszaváltási körülmények kialakítása nem. Igaz, egyes láncok szerint ők meg hiába kértek a Mohutól kültéri egységeket, a beltériek kihelyezése viszont drága és olykor lehetetlen. A hálózatok többsége pedig nem is lát semmi gondot.

Szembesülvén a szokásos magyar patthelyzettel, felötlött bennem, hogy voltaképp melyik okostóni is rendelte a hulladékkezelést az élelmiszerboltok közepébe? Talált, süllyedt: a visszaváltást a Fidesz–KDNP tette a nagyobb üzletek kötelességévé, aminek azok boltjaikban igyekeznek helyet szorítani. Voltaképp igaza van a Né­bihnek: ha a dolgozók, az automata környékén és cipelés közben minden egyes, már majdnem kicsöppenő nedvet még röptében felitatnak, illetve feltűnés nélkül megakadályozzák, hogy az élelmiszerek kukákból előhúzott tárgyakhoz érjenek, hovatovább a vevők a vásárlást egy levegővel megoldják, akkor tényleg semmi ok az aggodalomra. (Még mielőtt bárki: azok a polgártársaink, akik a palackokból teremtik elő a napi betevőt, az égvilágon nem hibásak semmiért. Őket ebbe az általuk egyáltalán nem kívánt helyzetbe beterelték, becsábították. Ez is a NER egy újabb, aljas eresztéke: a visszaváltás csak erősíti a minden segítséget megérdemlő hajléktalanok elleni indulatokat.)

Csendben azért megjegyezném, hogy a Nébih általában megelőző jelleggel, az ártatlanság vélelmével együtt is razziázik.
 Mert hát igazán ott les a redva, ahol sok a kaja.
Na de ne legyünk már ilyen szemetek. A Nébih szerint a boltok egyes sarkait ellepő mocsok nem szükségképpen veszélyezteti az élelmiszereket. Így hát mossák kezeiket. Ilyenek a szabályok. Csak a szokásos. Cseppben a tenger. Szabályos szemétdomb.