Novák Katalin korábbi köztársasági elnök fél Délkelet-Ázsiát végigutazza, és azt hirdeti, hogy az általa képviselt civil szervezet a születésszámok csökkenését igyekszik világszerte növelni.

Eközben több száz újszülött, akiket a kórházban hagytak a szüleik, idehaza arra vár, hogy befogadják őket a nevelőszülők.

De mint tudjuk, az utóbbi idők jogszabályi intézkedései – no meg a korábbi botrányok okán is – a nevelőszülők létszáma erőteljesen csökken, nem utolsósorban azért, mert a kormány egy ostoba rendelettel és abból fakadó ostoba eljárással igyekszik a még megmaradt nevelőszülői hálózatot is kivégezni.

Novák Katalin gondolt már esetleg arra, hogy

az a több száz csecsemő, akit különböző okok, különböző egyéni körülmények, megoldhatatlan élethelyzetek miatt a magyar (nemzeti) kórházakban hagytak, milyen élet előtt áll?

Kire fog nézni az a két vagy három hónapos csecsemő, amikor éppen fölé hajol valaki? Egy kórházi ápolóra? Nap mint nap más arcokat lát, de sosem azt, aki őérte felelősséget vállal. Kinek fogja meg ösztönösen a kicsi ujjaival a kezét?

Nem szorul el a szíve, elnök asszony? Mert az enyém igen.

Forrás: Petneházi Zsigmond Miklós (Népszava)