Képünkön Gajdics Ottó Hírtv-s műsorvezető és Bese Gergő, a botrányhőssé vált atya.  „A szemforgató magatartásban és álszenteskedésben talált egymásra az orbáni hatalom és a privilégiumokat hajhászó egyházi vezetők krémje… Az elit emberei egészen másként élnek, gondolkodnak, cselekszenek mint amit mások számára normaként szabnak”

A bevezetőben idézett gondolatokat Horváth Gyula fb-cikkéből emeltük ki. A szerző közösségi oldalán ezt írja:

„Ha nem lenne ennyire tragikus, még akár azt is mondhatnánk, hogy nevetséges az, amit a hatalom produkál a saját maga által hirdetett normákkal szemben. Sorra derülnek ki és buknak le azok a személyek, akik kedvezményezettek, jutalmazottak, és kitüntetettek voltak a magukat kereszténynek mondó hatalom által.

Sokkal kevesebb lenne a bajuk, ha a korábban antiklerikális hitetlen liberálisok nem fedezték volna fel magukban a hatalomhoz vezető utat a vallásosságban. Nem elég, hogy felfedezték, de úgy tesznek mintha

ennek történelmi aspektusát is elhinnék. Már-már bigott vallásosságot mímelve, kellegetik magukat. Így mutatják a katolikus egyháznak és a vallásos népnek, hogy hívő emberek. Jó néhány hazai egyház vezetői képesek voltak az évezredes tudásukat, és tapasztalataikat tartalmazó könyveiket becsukni, az eredendő bűnök mellett elnézni egy kis pénz, és bizonyos vallási monopóliumok megszerzésének reményében. A templomba járók pedig egy magát messiásnak mutató fő patrióta, (vezér, király) megjelenését, isteni áldásként fogadták.

Aki elemezni akarja a mostanában napvilágra került és zajló folyamatokat rájöhet, hogy itt nincs semmi új! A Fidesz illiberális módszereinek régi gyakorlata kezdi felszínre dugni ormótlan, rothadó ormait. Itt nem egyszerűen az egyházzal, hanem a hatalom által ránehezült anyagi, és privilegizált világképpel jelennek meg problémák. Nagyon nehéz ugyanis elképzelni, hogy egy politikai közösség emberei egységesen, szinte varázsütésre, _ csak úgy hipp-hopp bigott vallásosak lettek. A mostani problémák tehát nem annyira a vallással, meg az elkötelezett papsággal, sokkal inkább az öncélú hatalommal és a neki szövetségesként ajánlkozó pénzéhes, reverendába bújt emberekkel van kapcsolatban.

A katolikus egyház már hosszú idő óta igyekszik (eredménytelenül) megoldást keresni a cölibátus természetellenességéből adódó következményinek kiiktatására. Az elmeszelés, letagadás, félremagyarázás nem használ. Igyekeznek a világban újra és újra megjelenő botrányok ellenére is hiteles állapotokat kialakítani azért, hogy az emberek, a papság és a pedofília közé ne tehessenek egyenlőségjelet. Törekvésük eddig sokkal inkább volt kontraproduktív, mint hatásos. A cölibátussal való leszámolás viszont (úgy néz ki) még megléphetetlen az egyházi vezetők számára, és inkább vállalják az álszenteskedést meg a lebukások sorozatát, mint a gyökeres változást. És ebben a szemforgató magatartásban és álszenteskedésben talált egymásra az orbáni hatalom és a privilégiumokat hajhászó egyházi vezetők krémje.

Magyarországon sajnos (mások mellett) mélységes erkölcsi válság is tombol. Az elit emberei egészen másként élnek, gondolkodnak, cselekednek, mint amit a nép számára normaként szabnak. Ezeknek csúcspontja a kivagyiságokban (jachtok, kastélyok, birtokok) és a hirdetett elveknek, normák semmibevételében jelenik meg.

Összenő, ami összetartozik! A szemforgató politika mellé odaállnak a haszonleső klerikálisok. Mind a kettő abban is közös hatást gyakorol, hogy cselekedeteikkel mindazon becsületes és elhivatott társaik hitelességét rombolja, akik elkötelezetten, hittel és odaadással dolgoznának az igaz ügyek szolgálatáért.”

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala