Még mindig a kegyelmi ügy politikai sokkhatása dolgozik. Csak semmi balhé, ami a hétköznapi életet, az emberbarát kormány új imázsát érinthetné, és karcolná meg, csak semmi vonulás és tüntetés az utcákon, ami érzelmeket, és indulatokat kelt. Néhány rendőr odadobása egy olyan gyakorlatért, ami amúgy nyilvánvalóan rendszerszintű, igazán nem nagy ár, és pár apró intézkedésen, meg főleg dumán kívül nem kerül semmibe.
A komondort ki kell dobni, jöhet, mondjuk a spániel. A komondor marmagassága legalább 70 cm, a súlya elérheti a 60 kilót, míg, ha az angol cocker spánielt vesszük, annak marmagassága mindössze 40 cm, és csupán 14 kilót nyom. Nem kérdés, hogy otthon az asszony melyik kutyán szeretne átesni, persze csak akkor, ha már mindenképpen muszáj felbukni valamin, hogy utána a lilás szemalj, a súlyosan horzsolt bőr, és a kiugrott boka magyarázható legyen a férj közreműködésének kizárásával.
Hogy a spániel is legyen gyengénlátó, arról még nincs döntés.
Egyetlen segélykiáltás sem maradhat válasz nélkül, mondta Vitályos Eszter kormányszóvivő, reagálva azokra a tüntetésekre, amelyeken szóvá tették, hogy a férje által meggyilkolt, és előtte abuzált japán nő sorozatosan kérte a rendőrség segítségét, de hiába. Az országos rendőrkapitány közben
elrendelte az utóbbi egy évben ilyen ügyekben tett feljelentések elutasító határozatainak felülvizsgálatát, az V. kerületi kapitányságon öt fővel szemben indult fegyelmi eljárás, több kollegát utasítottak érzékenyítő eljárásokra, a kommunikációs vezető pedig bevallotta, hogy a szerv hibázott. Vitályos ezt nem pont így fogalmazta meg, szerinte a nőkkel elleni erőszak minden formájával szemben zéró tolerancia van érvényben, és hozzátette: „így volt az eddig és így lesz ezután is”.
Hogy pontosan mi is volt így, és mi nem, arra azért eléggé rávilágít az ORFK adatsora, amit az Átlátszó kért ki. Eszerint a legutóbbi öt évben a kapcsolati erőszak áldozatainak száma a duplájára nőtt, a rendőrség 3354 főt regisztrált, túlnyomó többségük nő. Az Átlátszó megjegyzi, hogy ez a valósághoz képest egy illuzórikus adat, mert az esetek egy része nem jut el a rendőrséghez, és ami eljut, annak csak 29 százalékából lesz vádemelés. Maga a regisztráció sem jelenti azt, hogy a rendőrség feltétlenül cselekedett volna, tudjuk, ha „nem folyik vér”, csak annyi történik, hogy az „ember” rendet tesz otthon, ahol pedig munka van, ott hullik a forgács, rossz helyen kószál a komondor.
Az is úgy van (és még mindig nem csak volt) hogy az isztambuli egyezményt, amely a nők elleni erőszak megelőzéséről szól, a kormánytöbbség továbbra sem ratifikálja a benne foglalt „genderideológia” miatt. Ma már hiába is próbálná bárki is elmagyarázni nekik, hogy a genderügy nem ötéves kislányok átoperálásáról szól, hanem a társadalmilag konstruált szerepekről, a szélsőjobboldal ezt nem érti, és nem is akarja érteni. Viszont ami az egyezmény más előírásait illeti, azokat vagy féloldalasan, vagy sehogy nem tartják be. És ez „így lesz azután is”.
Vagy mégsem? Ha Isztambul továbbra sem kell, mi ez a nagy sürgés-forgás, fogadkozás, rendcsinálás, felfüggesztés, zajkeltés a japán nő halála után? Miért lett szegény komondor egyszerre munkanélküli?
Gyaníthatóan még mindig a kegyelmi ügy politikai sokkhatása dolgozik. Csak semmi balhé, ami a hétköznapi életet, az emberbarát kormány új imázsát érinthetné, és karcolná meg, csak semmi vonulás és tüntetés az utcákon, ami érzelmeket, és indulatokat kelt. Néhány rendőr odadobása egy olyan gyakorlatért, ami amúgy nyilvánvalóan rendszerszintű, igazán nem nagy ár, és pár apró intézkedésen, meg főleg dumán kívül nem kerül semmibe.
A világrendszerváltás közben zavartalanul folyik, Brüsszel megszállása folyamatban, a „Soros- hálózat” kipucolása, értsd a civilek és a független média felszámolása napirenden, a rezsim vidáman fojtogat tovább. Na jó, nem olyan vidáman, némileg aggodalmasan, a pártok népszerűségi listáira pislogva teszi, de teszi, mert másra nem képes.
Forrás: SZÉNÁSI SÁNDOR (Klubrádió)
Címképünk illusztráció
