A családok többségében már régen nem az a dilemma, hogy vállaljanak-e harmadik vagy negyedik gyereket, a másodikat is alaposan meggondolják még akkor is, ha egyébként vágynak rá. Ez nem véletlen.

Megint egy kisvárosnyi emberrel lett kevesebb Magyarországon, a KSH adatai szerint márciusban 5885 gyermek született és 11 198 fő halt meg. Az előző év azonos hónapjához képest a születések száma 8,9 százalékkal csökkent, a halálozásoké pedig 4,9 százalékkal nőtt, vagyis újabb mélyponton vannak a népesedési adatok, de ezt lassan minden hónapban, negyedévben és évben leírhatjuk.

Csúfos kudarcot vallott a Fidesz-kormány családpolitikája, ami kifejezetten és hangsúlyozottan a gyerekvállalás ösztönzését tűzte ki maga elé már az első regnálása idején. 2010 óta pedig minden lehetőségük meg is volt, hogy alaposan megtervezett szakpolitikai lépésekkel javítsanak a rendszerváltás óta romló számokon. Ez persze semmiképpen nem lett volna könnyű, a munkaerőpiac változásai, a párkeresési nehézségek, újabban a klímaszorongás és a világpolitikai helyzet bizonytalanságai mind a gyerekvállalás ellen hatnak, és ez

nem csak itthon probléma.

Ahhoz, hogy reprodukálódjon a népesség, az úgynevezett teljes termékenységi arányszámnak 2,1-nek kellene lennie, vagyis átlagosan ennyi gyermeket kellene vállalnia egy nőnek. Jelenleg ez 1,3 körül van, a népességfogyás megállítása elérhetetlen messzeségben van. A csok, a babaváró hitel és az adókedvezmények egy-egy évre látszólag javítottak a statisztikákon, de mára kiderült, a párok legfeljebb előrébb hozták az egyébként is tervezett gyerekek megszületését. És a családok többségében már régen nem az a dilemma, hogy vállaljanak-e harmadik vagy negyedik gyereket, a másodikat is alaposan meggondolják még akkor is, ha egyébként vágynak rá. Ez nem véletlen.

A kormányt addig érdeklik a gyerekek, amíg megszületnek, és be lehet húzni a strigulát utánuk – legyen elég dolgos kéz, legyen elég szavazó. De valójában a gyerekeket és szüleiket már a nulladik kilométerkőnél, a szülészeti ellátásnál cserben hagyják. Nem kevesen vannak azok a nők, akik traumatikus szülésélményük miatt nem vágnak még egyszer bele a gyerekvállalásba. De küzdelmekkel és stresszel szegélyezett az út később a bölcsődében, óvodában, iskolában is, és ez semmit nem javult az elmúlt másfél évtizedben, rontani viszont sikerült, szinte minden területen.

Pedig a küldetés nem lehetetlen, az elmúlt évtizedekben rengeteg kutatás mutatta meg, melyik nyugati társadalmakban születik sok gyerek: ahol kiszámítható a munkaerőpiaci, a szociális és az oktatási intézményrendszer, az anyák könnyen találnak munkát, amiért méltányos bért kapnak, és ahol az apák is kiveszik a részüket az otthoni feladatokból.

Ehhez persze hallgatni kellene a társadalomtudósokra, és nem vegzálni őket, ha olyasmit mondanak, ami a kormánynak nem tetszik. Emellett az egészségügytől az oktatáson át a munkaerőpiacig családbaráttá, jobban mondva emberbaráttá tenni az országot. Mert az embereket nem elsősorban az határozza meg, hogy szülővé válnak-e, és nem is az alapján kellene „jutalmazni” őket. Ha majd jó lesz embernek lenni Magyarországon, talán a vágyott gyerekek is megszületnek szépen lassan. Ettől most nagyon messze vagyunk.

Forrás: F. Szabó Kata (Népszava)