Azt állította a miniszterelnök, hogy az elmúlt 15 évben nem látott semmilyen kudarcot az Orbán- kormány tevékenységében, mert – mint mondta – „az abszolút kudarc azt jelentené, hogy amikor látsz egy kihívást, egy problémát, nem vágsz bele, hogy megoldd. Mi nem ilyen csávók vagyunk, ez nem egy ilyen kormány.”

Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak az a kudarc, amikor egy kormány elkerül egy kihívást vagy problémát, hanem az is, amikor elbukik a megoldással.

Márpedig a hatalom megtartásán kívül a kormány szinte minden fontos ügyben kudarcot vallott. Magyarország lemaradt a térség országainak többségétől, állandó harcban áll az EU többi tagállamával, vagyis a szövetségeseinkkel, aminek az eredménye az uniós támogatások befagyasztása, egy részének pedig végleges elvesztése. De a látványos kudarcok közé tartozik az uniós csúcstartónak számító magyar infláció is. Ne felejtsük a

Covid-járvány tragikus kezelését sem, az egyik legmagasabb halálozási rátával, és 300 milliárd forint jórészt felesleges elköltésével (meg részbeni ellopásával) a szükségtelen lélegeztető-gépekre. Az egészségügyet és az oktatást sikerült tönkre tenni, igaz, a korrupciót magas szintre emelték. Még szerencse, hogy Orbán nem lát kudarcot. Hát, ilyen csávók ezek.

Azt állította ezen kívül Orbán (Trump büntető intézkedéseiről), hogy „a vámháborúnak ismerjük az elejét és tudjuk a végét. Ami közben történik, az nem érdekes.”

Ezzel szemben a tény az, hogy akármilyen megállapodások lesznek az USA és más országok között, a fenyegetés, a zűrzavar és a bizonytalanság hatalmas károkat okoz minden gazdaságnak, az amerikait is beleértve, és ez a kiszámíthatatlanság hosszú időre visszafogja a gazdaság szereplőit, akárhogy végződik a vámháború. Egyébként az élettel is így vagyunk: ismerjük az elejét, tudjuk a végét, csakhogy éppen az az érdekes benne, ami közben történik. Orbán ennyire megfáradt, hogy már ez sem érdekli?

Forrás: Bolgár György (Népszava)