A most benyújtott törvényből a történelemből ismerős, Moszkvától Nürnbergig a totalitárius rendszerekre jellemző ördögi szisztéma rajzolódik ki. A diktátor mindenre feljogosító, szubjektív gumiparagrafusokat alkot, nyomorult senkiket ruház fel teljhatalommal, majd hátradől, és mossa a kezét. Az elnyomó gépezet innentől magától is üzemelni fog, mint a bekapcsolva hagyott ütvefúró. A magas polcra tett nímandot folyamatosan gyötri a saját silányságából fakadó bizonytalanság és bizonyítási illetve önigazolási kényszer, így folyamatosan újabb és újabb célpontokat fog keresni. Magyarországon egyetlen civil szervezet, cég, egyház sem alhat nyugodtan. Örökké ott lesz a fejük felett, hogy a vértelen pártcsinovnyik NER-sintér egy ­Facebook-like vagy bármilyen megnyilvánulás esetén rájuk süti a „szuverenitásellenességet”, és egy gombnyomással lenullázza életük munkáját.

Van egy jó és egy rossz hírem: a jó, hogy a most benyújtott diktatúratörvény egy végtelenül kétségbeesett lépés, egy vesztét érző autokrata rezsim elkeseredett csapkodása. A rossz, hogy az ilyen rezsimek pontosan ilyenkor a legveszélyesebbek. Ez már nem gumicsont. Vagy ha eredetileg annak is szánták, végül betonból öntötték ki.

A húsvétra beígért nagy poloskairtás azért maradt el, mivel a NER arra számított, hogy a rendszer megáll a lejtőn.

Azonban kurta egy hónap alatt lényegében minden ponton kudarcot vallott a rezsim. Gazdasági álmaik látványosan összeomlottak, külpolitikailag egyetlen prognózisuk sem jött be, futószalagon jöttek a balhék,

Szalay-Bobrovniczky a Fidesz-táborra súlyosan veszélyes beszéde a „háború felé vezető útról”, a háborús érzetet tovább erősítő kémügy, majd Orbán elképesztően elhibázott tihanyi beszéde, amit most a kőkemény magyargyűlölő AUR terjeszt fizetett hirdetésként Erdélyben.

A NER kármentései mindig azonos sémát követtek: ha kiderült valami sötét disznóság, akkor azonnal megvádoltak azzal mindenki mást, majd jogkorlátozó törvényeket hoztak. Így lett a Kaleta-ügyből fóliázós homofóbtörvény, a Bese-ügyből meg a Pride betiltása. Azonban eddig ezek inkább szimbolikus műbalhék voltak meg politikai trollkodás. Most viszont a NER ura taktikát váltott: úgy döntött, hogy leveszi kutyáiról a pórázt.

A most benyújtott törvényből a történelemből ismerős, Moszkvától Nürnbergig a totalitárius rendszerekre jellemző ördögi szisztéma rajzolódik ki. A diktátor mindenre feljogosító, szubjektív gumiparagrafusokat alkot, nyomorult senkiket ruház fel teljhatalommal, majd hátradől, és mossa a kezét. Az elnyomó gépezet innentől magától is üzemelni fog, mint a bekapcsolva hagyott ütvefúró. A magas polcra tett nímandot folyamatosan gyötri a saját silányságából fakadó bizonytalanság és bizonyítási illetve önigazolási kényszer, így folyamatosan újabb és újabb célpontokat fog keresni.

Magyarországon egyetlen civil szervezet, cég, egyház sem alhat nyugodtan. Örökké ott lesz a fejük felett, hogy a vértelen pártcsinovnyik NER-sintér egy ­Facebook-like vagy bármilyen megnyilvánulás esetén rájuk süti a „szuverenitásellenességet”, és egy gombnyomással lenullázza életük munkáját.

Ez a Fidesz már nem Brüsszelt akarja elfoglalni. Kifelé tart az EU-ból, a NER ura szemei előtt egy Szlovákia, Szerbia, Románia alkotta szélsőjobb-putyinista blokk képe rémlik fel, egy Moszkva uralta autoriter Szent Szövetség.

Ehhez el kell pusztítania a maradék független nyilvánosságot. Orbán immáron azt akarja elérni, hogy Magyarországon, újra, mindenki agyában kis kopasz cenzor üljön. Mindenki tartsa távol magát a közélettől, a terepen csak a NER kitartott álsajtója és álciviljei maradjanak. Ugyanazt a politikai apátiát akarja előállítani, ami a háború előtti Oroszország putyini védjegye: a legyintést, hogy „á, én jó ember vagyok, én nem politizálok”, amivel szabad kezet adnak egy pszichopata végsőkig tartó országrombolásának.

Forrás: Batka Zoltán (Népszava)