Lejárt a személyi igazolványom, s az elkészült új okmányért ballagva azon töprengek, vajon 1953-as születésű „kiöregedett vadászkutyaként” meddig lesz rá még szükségem.

A kormányablaknál gondterheltnek tűnő hölgy papírokat rakosgat, fel sem néz.

– Hol a sorszáma?

– Bocsánat, azt mondták, hogy átvételkor nem kell.

Felsóhajt, feláll, matat hátul egy dobozban, majd

odaad egy borítékot.

Kibontom, nézem a kártyát, érvényes 2078. január 1-jéig. Még csak 125 éves leszek akkor...

Előkotrom a szemüvegem, ugyanazt látom.

Az ablaknál már új ügyfél áll, én azonban visszafordulok, hátha enyhíthetem a tisztviselő szigorát.

– Elnézést, hosszabbítani itt kell majd?

Forrás: -Bz (Élet és Irodalom)