Nagy Márton nemcsak azzal írja be a nevét a rendszerváltás utáni évtizedek gazdaságtörténetébe, hogy csúcsminiszterként makrogazdasági prognózisai mind egy szálig falsnak bizonyultak.

Hírnevet szerzett Nagy Márton magának azzal is, hogy az árrésstop bevezetését megelőzően - a NER-re nem jellemző módon - előzetesen leült az érdekeltekkel megbeszélni a kormányzati terveket. S az "eredményt" maga Orbán Viktor jelentette be:

„Sajnos a kereskedők ajánlatai messze elmaradtak az elvárásainktól, ezért úgy kellett döntenünk, hogy intézkedéseket vezetünk be a kereskedelemre”.  Majd miután a várakozásoktól eltérően nem csökkent az élelmiszer-üzletláncoknál az árszínvonal a kormány által kívánatosnak tartott 10 százalékkal, az árréstopos termékek körét kiterjesztették a kozmetikai és illatszerekre is. Ami arra késztette Nagy Mártont, hogy

mosolyogva közölje egy liftben (!) elhangzó újságírói kérdésre: "Megyek fogkrémet vásárolni, s ha már ott vagyok, veszek a gyerekeimnek is."

Az árréstop a miniszteri örömködés közepette súlyos gondokat okoz a kereskedőknek. A tőkeerős, különadókkal, s magas energiaszámlákkal sújtott üzletláncok még arra panaszkodnak, hogy megszűnt az árverseny, s a tervezett akciókról egyenlőre le kell mondaniuk. Azonban a kisebb üzletek a piactorzító, -elterelő intézkedések igazi kárvallottjai. Bár az árrésstop ezeket nem érinti, de a nagyok - feltehetően átmeneti - kisebb áresései is végzetesek lettek sokuk számára.

Tömegessé váltak az üzletbezárások, miközben az átlagos alapterület a megmaradóknál megnövekedett. Az online-kereskedelem töretlen felfutását is egyre jobban megérzik. Vagyis visszájára sült el az árrésstop: a kormány számára megzabolázandó üzletláncok túlélik, a kisboltok meg lehúzhatják rolót. Ráadásul a kocsmaprogram is lezárult!

Forrás: Bonta Miklós (Népszava)