Igaz történet négy részben. Budapesti szakrendelő. Telefonos időpontfoglalás.
1) „Amennyiben szakrendelésekre szeretne időpontot foglalni, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot.” Megnyomva. Zene. „Ön a hetedik a sorban. A jelenlegi becsült várakozási idő 59 perc.” Zene. „Ön a hatodik a sorban. (...) várakozási idő 6 perc.” Zene. Szöveg. Zene. Szöveg. Zene. „Ön a harmadik a sorban. (...) várakozási idő 9 perc.” Zene. Szöveg. Zene. „Ön a következő a sorban. (...) várakozási idő 9 perc.” A vonal itt megszakad.
2) Lásd mint fent, sorállással, hullámzó és a sorban elfoglalt helytől teljesen független becsült várakozási idővel. Ezúttal eljutunk az ügyintézőig. Mond egy szép, távoli időpontot. Elfogadva. „Várjon, ne tegye le, amíg a rendszer be nem veszi a foglalást.” Várás. A rendszer nem veszi be a foglalást. Az ügyintéző
elnézést kér, a rendszer nem működik. „Sajnos nem tudok mit tenni, kérem, telefonáljon később.”
3) „Amennyiben szakrendelésekre szeretne időpontot foglalni, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot.” Megnyomva. Kis szünet. „Amennyiben szakrendelésekre szeretne időpontot foglalni, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot.” Megnyomva. Kis szünet. „Amennyiben szakrendelésekre szeretne időpontot foglalni, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot.” Megnyomva. Kis szünet. „Amennyiben szakrendelésekre szeretne időpontot foglalni, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot.” Feladás.
4) Lásd mint fent, sorállással, hullámzó és a sorban elfoglalt helytől független becsült várakozási idővel. Ezúttal ismét eljutunk az ügyintézőig. Mond egy szép, távoli időpontot. Elfogadva. A rendszer bevette. Happy end.
Ennyivel is rövidebb az élet.
Forrás: Révész Sándor (Élet és Irodalom)
