Mi Csepelen élő és az egykori Csepel Művek gyáraiban dolgozó emberek tudjuk, hogy mit várhatnak a dunaújvárosi kollégák: „vért, verítéket és könnyeket”! Lángvágók prédái lesznek a kohók, a kokszolók a többi nagyértékű géppel együtt. A Dunai Vasmű jövőjének kilátásai lenullázódtak! A magyar ipar az alapanyag ellátás megszűntével kerül kiszolgáltatottá és háromezer ember a családjával kerül válsághelyzetbe. Tényszerűen igaz, hogy Magyarország ipara ezek után még inkább kiszolgáltatottá válik a külföldnek.
Dunaújvárosban a felszámolási eljárás abba a fázisba került, ahonnan már nincs kiút! Ez azonban a vasművel kapcsolatos jogi eljárásokra vonatkozik. A műszaki, szakmai kritériumok alapján, már régen túljutott a vállalat azon, hogy visszafordíthatóvá váljon a folyamat. Nagyon nehéz, (inkább lehetetlen) lenne a leállított kokszoló művet újraindítani, a befagyott kemencéket újra termelésre fogni, és a bizonytalanság miatt elkergetett dolgozókat újra visszahozni!
Úgy látszik, hogy az ország a 75 évvel ezelőtti óriási áldozatok árán megkezdett és néhány évvel később létrehozott kohászati vállalatát hagyják szétporladni. Ezentúl, - mivel minden alapanyagot vásárolni kell - rá leszünk utalva az alapanyagokkal rendelkezők kénye-kedvének, diktált árainak. Így a mezőgazdaság után, az ipar is megszűnik stabil tényezőként a hazai gazdaság támasza lenni.
A politika nagy szavai, amik a szuverenitásról meg az ország függetlenségéről értekeznek, nem többek, mint szóvirágok, amelyeknek a realitása egyenlő a
Van, amikor az öröm helyét a bánat és a szégyen tölti be. Ezt élik most át a szociális területen dolgozók. Hosszú hónapokig abban reménykedtek, hogy végre egy kicsit nagyobb megbecsülést kapnak, ami a fizetésükben is megmutatkozik.
A fotó, amit a csepeli választópolgárok elvakítására készítettek, megmutatja, hogy átverés az egész! Az illúzió-keltés szándékával állították be ezeket a díszlet-embereet egy fa köré. A budai felső tízezerből verbuvált, csepeli képviselő-jelöltségre készülő fideszes úrinő” kifogástalan sminkkel kétmarokra fogja a lapátot, ami még nem látott földet csak úgy mint Németh Szilárdé és a többi fideszesé sem.
A jegyzőkönyv kedvéért: a szankciók alóli mentesség ügyében a magyar fél részéről először az hangzott el, hogy az időkorlát nélküli, majd amikor a Reuters fehér házi forrásokra hivatkozva egy évet írt, némi tagadás után Szíjjártó azt mondta, hogy a tárgyaláson időkorlát nem hangzott el. A többi tehát költészet.
A csepeli lakók helyzetére való odafigyelés hiányzott a lakbéremeléssel kapcsolatos döntések előkészítésekor is
Ma már tisztán látszik: a Trump-Orbán találkozó lényege és igazi célja nem új, gigantikus gazdasági megállapodások tető alá hozása volt, hanem a kölcsönös hízelgés, meg a „statuálás”. Annak bizonyítása, hogy Orbán nagy államférfi, akinek szavára még az Egyesült Államok elnöke is odafigyel. Ezt szolgálta a szokatlanul népes, az esemény fényét emelni hivatott küldöttség és a gondosan megválogatott „sajtókíséret”, amelyben több volt a kormány emlőin hizlalt influenszer, mint a szakmáját komolyan vevő riporter.
Vezető politikusnak, kormányfőnek Magyarországon - elvileg - nem azért választanak meg egy embert, hogy a háborúval és a világháborúval riogasson. A mostani folyamatosan ezt teszi. Bizonyítékért nem kell messzire menni.
Havonta 140 ezer forintból él az öregségi nyugdíjasok egyharmada. Ez kb. 650 ezer ember. A többi, nagyjából másfél millió alig 210 ezer forintnyi nyugdíjból tengődik. Szép. Az orbáni ígéretcunamiba foglalt 14. havi nyugdíj mindössze csupán 7,3 százalékos többletet jelent a nyugdíjasoknak.
Minden magyar felelős minden magyarért – írta Németh Szilárd az fb oldalán megjelent kép fölé. Hozzá tesszük: megosztva is! Ugyanis égtek a csepeli vezetők által támogatott őrtüzek a székelyek önrendelkezéséért a csepeli Daru-dombon, de a sóvidéki Atyhán is. Itt Borbély, ott Németh lengette a székely zászlót.
Nyelvükre vették Pintér Béla legújabb drámáját-rendezését a kormánypárti gondolkodók és politikusok. Szerintük a Kabuki című előadásban szabályosan Schmidt Máriát zárja be egy dobozba a betyár Csúnya Miska, és veri agyon egy bottal. Az nem zavarja a konzervatív kánont, hogy a szereplő egy Schanda Veronika nevű figura, amint az sem, hogy az egész egy rémálomszerű látomás.
Az eldugott környezetvédelmi program elkészítése és végső formában való elfogadása Csepel, az itt élő emberek alapvető érdeke. A kerületi gazdasági, politikai és civil szervezetekkel, illetve a fővárosi önkormányzattal szoros együttműködésben fogadható el. Bízunk benne, hogy legalább az egyeztetés fontosabb állomásairól lesz majd tudósítás.
Biztos ismerik azt a viccet, amikor a bál végén kéri a neki járó pénzét a muzsikálásért a brácsás, de az öreg prímás azzal hárít, hogy járni valóban járna neki is, csak éppen nem jut. És azt a másikat, amikor a fideszes politikus (képünkön Takács Péter, az egészségügyért felelős BM-államtitkár) kiáll a kamera elé és rezzenéstelen arccal azt mondja: semmi gond az egészségüggyel? Vagy várjunk, valamit összekevertem. Az utóbbi szöveg tréfás lehet, de nem vicc, ez nálunk tényleg így működik.
Ezt nem lehet a főváros nyakába varrni, vagyis Karácsonyékra kenni.
Maradjunk kapcsolatban! Erre szólított fel Magyarország Kormánya abban a mellékelt levélben, amelyet a legutóbbi nemzeti konzultáció borítékjában kaptam, csakúgy, mint eddig minden hasonló akció esetében. A levélben hozzájárulásomat kérik ahhoz, hogy a jövőben is megkeressenek postai és elektronikus úton.
Csaknem hatvan éve, 1966-ban történt a Legfelsőbb Bíróságon. Megállapították, hogy egy csepeli szakmunkást, és egy mérnököt félmillió forint feltalálói díj illet meg. Ez a pénz akkoriban, a havi 2-3 ezer forintos fizetések mellett, hatalmas összegnek számított, a döntés pedig teljesen kivételes volt. Mondhatnánk, ritka, mint a fehér holló. Ettől kezdve azért egyre többször találkozhattunk hasonlóval.
Idős, nyolcvan feletti ismerősünk panaszkodott, hogy még mindig nem kapta meg a kormány által „ajándékozott élelmiszer-utalványt. Segítettünk neki, hogy merre keresse, hol intézheti, hol nézhet utána. Felment a vérnyomásunk.
Ki fog repülni? Csepel infrastruktúrája alig fejlődött, de sokat gazdagodtak a fideszes főnökök, "független" vezérek, kormánypárti és "függetlenné" vált tisztségviselők, képviselők, a helyi oligarchák, a klientúrához tartozó alkalmazottak
A pénteki észosztóból a jámbor honpolgár nemcsak államunk és az OTP közös, a gödöllői Grassalkovich-kastélyt érintő felújítási tervéről értesülhetett újfent, hanem mást is hallhatott. Például egy épület „szembesít bennünket a lerohadt jelennel”. S aztán: „nagyon nagy összeg (…), 40 milliárdot műemlékvédelemre költeni szinte lehetetlen”. (Milyen igaz! Sokkal célszerűbb a nemzetközi büntetés kifizetésére: 40 napra elegendő.)
Október 12-én volt 15 éve, hogy az önkormányzat újonnan megválasztott Fidesz-többségű képviselő-testülete Borbély Lénárd frakcióvezető javaslatára megszüntette a Csepp TV Kft. által hetente kiadott és a 2010. október 15-én utoljára megjelent CSEPEL című kerületi közéleti lapot. A következő testületi ülésen Ábel Attila - akkor még nem "független", hanem fideszes - alpolgármester előterjesztését elfogadva, döntött a testület a Csepeli Hírmondó c. önkormányzati lap létrehozásáról.
Fideszesektől többször is elhangzott már, hogy hazaáruló az, aki elhagyja az országot. Pedig Orbán Viktor Ráhel lánya sem először költözött külföldre, és még csak nem is rejtette véka alá, hogy azért, mert itthon nem megfelelő az oktatás.
Király Nóra (képünkön), a Fidesz 2026-os csepeli országgyűlési képviselőjelöltje, akit Borbély Lénárd, volt fideszes, most magát „függetlennek” és civilnek valló csepeli polgármester támogat, azt nyilatkozta a magát a „nemzet csótányának” valló Kossuth-díjas rocker kiszolgáltatott intézeti gyereklányokat sértő beszólásáról, „Nagy Ferót kényszerítették, hogy akaratán kívül nyilatkozzon.