Ma már tisztán látszik: a Trump-Orbán találkozó lényege és igazi célja nem új, gigantikus gazdasági megállapodások tető alá hozása volt, hanem a kölcsönös hízelgés, meg a „statuálás”. Annak bizonyítása, hogy Orbán nagy államférfi, akinek szavára még az Egyesült Államok elnöke is odafigyel. Ezt szolgálta a szokatlanul népes, az esemény fényét emelni hivatott küldöttség és a gondosan megválogatott „sajtókíséret”, amelyben több volt a kormány emlőin hizlalt influenszer, mint a szakmáját komolyan vevő riporter.
Szép kis lista áll össze abból, mi mindennel olajozta Orbán Viktor a magyar-amerikai kapcsolatok gépezetét. Veszünk ugyebár akár tíz, egyenként kétmilliárd dollárba kerülő „mini atomerőművet”, aztán 700 millió dollárért fegyvert, 600 millióért cseppfolyósított gázt és 114 millióért a meglévő paksi atomreaktorokba való fűtőelemeket. Nem számszerűsítették, de Magyarország beszáll a Voyager Technologies űrállomás-projektjébe, illetve kereskedelmi alapon újabb magyar űrhajós láthatja meg felülről a Földet.
Valamennyi a világhírű bostoni műegyetem, az MIT és a HUNREN kutatói csereprogramjára is jut – ez akármennyi, több jobb lenne. S ugyan eltörpül a nagyobb tételek mellett, de a magyar adófizetőktől egymillió dollárt kap a
Vezető politikusnak, kormányfőnek Magyarországon - elvileg - nem azért választanak meg egy embert, hogy a háborúval és a világháborúval riogasson. A mostani folyamatosan ezt teszi. Bizonyítékért nem kell messzire menni.
Havonta 140 ezer forintból él az öregségi nyugdíjasok egyharmada. Ez kb. 650 ezer ember. A többi, nagyjából másfél millió alig 210 ezer forintnyi nyugdíjból tengődik. Szép. Az orbáni ígéretcunamiba foglalt 14. havi nyugdíj mindössze csupán 7,3 százalékos többletet jelent a nyugdíjasoknak.
Minden magyar felelős minden magyarért – írta Németh Szilárd az fb oldalán megjelent kép fölé. Hozzá tesszük: megosztva is! Ugyanis égtek a csepeli vezetők által támogatott őrtüzek a székelyek önrendelkezéséért a csepeli Daru-dombon, de a sóvidéki Atyhán is. Itt Borbély, ott Németh lengette a székely zászlót.
Nyelvükre vették Pintér Béla legújabb drámáját-rendezését a kormánypárti gondolkodók és politikusok. Szerintük a Kabuki című előadásban szabályosan Schmidt Máriát zárja be egy dobozba a betyár Csúnya Miska, és veri agyon egy bottal. Az nem zavarja a konzervatív kánont, hogy a szereplő egy Schanda Veronika nevű figura, amint az sem, hogy az egész egy rémálomszerű látomás.
Az eldugott környezetvédelmi program elkészítése és végső formában való elfogadása Csepel, az itt élő emberek alapvető érdeke. A kerületi gazdasági, politikai és civil szervezetekkel, illetve a fővárosi önkormányzattal szoros együttműködésben fogadható el. Bízunk benne, hogy legalább az egyeztetés fontosabb állomásairól lesz majd tudósítás.
Biztos ismerik azt a viccet, amikor a bál végén kéri a neki járó pénzét a muzsikálásért a brácsás, de az öreg prímás azzal hárít, hogy járni valóban járna neki is, csak éppen nem jut. És azt a másikat, amikor a fideszes politikus (képünkön Takács Péter, az egészségügyért felelős BM-államtitkár) kiáll a kamera elé és rezzenéstelen arccal azt mondja: semmi gond az egészségüggyel? Vagy várjunk, valamit összekevertem. Az utóbbi szöveg tréfás lehet, de nem vicc, ez nálunk tényleg így működik.
Ezt nem lehet a főváros nyakába varrni, vagyis Karácsonyékra kenni.
Maradjunk kapcsolatban! Erre szólított fel Magyarország Kormánya abban a mellékelt levélben, amelyet a legutóbbi nemzeti konzultáció borítékjában kaptam, csakúgy, mint eddig minden hasonló akció esetében. A levélben hozzájárulásomat kérik ahhoz, hogy a jövőben is megkeressenek postai és elektronikus úton.
Csaknem hatvan éve, 1966-ban történt a Legfelsőbb Bíróságon. Megállapították, hogy egy csepeli szakmunkást, és egy mérnököt félmillió forint feltalálói díj illet meg. Ez a pénz akkoriban, a havi 2-3 ezer forintos fizetések mellett, hatalmas összegnek számított, a döntés pedig teljesen kivételes volt. Mondhatnánk, ritka, mint a fehér holló. Ettől kezdve azért egyre többször találkozhattunk hasonlóval.
Idős, nyolcvan feletti ismerősünk panaszkodott, hogy még mindig nem kapta meg a kormány által „ajándékozott élelmiszer-utalványt. Segítettünk neki, hogy merre keresse, hol intézheti, hol nézhet utána. Felment a vérnyomásunk.
Ki fog repülni? Csepel infrastruktúrája alig fejlődött, de sokat gazdagodtak a fideszes főnökök, "független" vezérek, kormánypárti és "függetlenné" vált tisztségviselők, képviselők, a helyi oligarchák, a klientúrához tartozó alkalmazottak
A pénteki észosztóból a jámbor honpolgár nemcsak államunk és az OTP közös, a gödöllői Grassalkovich-kastélyt érintő felújítási tervéről értesülhetett újfent, hanem mást is hallhatott. Például egy épület „szembesít bennünket a lerohadt jelennel”. S aztán: „nagyon nagy összeg (…), 40 milliárdot műemlékvédelemre költeni szinte lehetetlen”. (Milyen igaz! Sokkal célszerűbb a nemzetközi büntetés kifizetésére: 40 napra elegendő.)
Október 12-én volt 15 éve, hogy az önkormányzat újonnan megválasztott Fidesz-többségű képviselő-testülete Borbély Lénárd frakcióvezető javaslatára megszüntette a Csepp TV Kft. által hetente kiadott és a 2010. október 15-én utoljára megjelent CSEPEL című kerületi közéleti lapot. A következő testületi ülésen Ábel Attila - akkor még nem "független", hanem fideszes - alpolgármester előterjesztését elfogadva, döntött a testület a Csepeli Hírmondó c. önkormányzati lap létrehozásáról.
Fideszesektől többször is elhangzott már, hogy hazaáruló az, aki elhagyja az országot. Pedig Orbán Viktor Ráhel lánya sem először költözött külföldre, és még csak nem is rejtette véka alá, hogy azért, mert itthon nem megfelelő az oktatás.
Király Nóra (képünkön), a Fidesz 2026-os csepeli országgyűlési képviselőjelöltje, akit Borbély Lénárd, volt fideszes, most magát „függetlennek” és civilnek valló csepeli polgármester támogat, azt nyilatkozta a magát a „nemzet csótányának” valló Kossuth-díjas rocker kiszolgáltatott intézeti gyereklányokat sértő beszólásáról, „Nagy Ferót kényszerítették, hogy akaratán kívül nyilatkozzon.
Vannak dolgok az életben, amiket egyszerűen nem lehet elmagyarázni, csak átélni. Ilyen például az az érzés, amikor egy kutya boldogan, a farkát csóválva vár haza minden egyes nap. Vagy amikor egy nehéz nap végén egyszerűen odabújik hozzád, és elszáll minden gondod. Aki élt már kutyával, pontosan tudja, hogy ezek a pillanatok nemcsak szépek, hanem mélyen át is alakítják az embert.

A Nagy Imre-újratemetésen mondott beszéde mítoszát úgy próbálja életben tartani Orbán Viktor, hogy közben meg is öli: a mai orosz imperializmus szolgálatát kísérli meg elfedni a szovjet imperializmus elleni egykori szabadságharcával, amiből csak egy olyan élőhalott tántoroghat ki, amibe még a saját politikai igazgatója is belerúg, mondván: 56 arra tanít minket, hogy ne lázadjunk fel soha többé.
Semmit se ér a parkolási gondok megoldásában, ha a képviselők magamutogatásból elkezdenek a környezetükben autóbeállási helyeket felfestegetni! Ezzel egy tapodtat sem kerül előrébb a csepeli belvárosi parkolás ügye.
Hogyan magyarázzuk el majd utódainknak, hogy miért hagytuk, hogy így legyen? Végtelen mennyiségű fotó áll majd rendelkezésre, a tömeges mélynyomor, a kényszerített és esztelen iparosítás okozta környezetpusztítás, valamint az orbáni Hatvanpuszta égbe kiáltó ellentmondásairól