Milyen jól hangzik majd, ha megvalósítják a javaslatot: "Mészáros Lőrinc a Duna gyöngyszeme". "Mészáros Lőrinc 5. kerületében élek." "Mészáros Lőrincre remek kilátás nyílik a Várból." "Mészáros Lőrinc sokszínű és fejlődőképes, kulturális élete gazdag."
Két hír.
- A Tarlós óta sokszorosára emelt "szolidaritási hozzájárulás" címén sarcként most újabb 4,5 milliárdot inkasszált az Orbán-kormány a fővárostól. Az ígért tárgyalásokat a kormány abbahagyta, a főpolgármester telefonját sem veszik fel. Helyette bele akarják zsarolni az ellenzéket megosztó választási indulásba.
Az újabb 4,5 milliárd elkobzása veszélybe sodorja Budapest működését.
- Mészáros Lőrincék 22 milliárd 120 millió forintért vettek magánrepülőgépet. Ez ötszöröse a fővárost ellehetetlenítő összegnek. Mészáros elismerte, hogy "köze van hozzá", magyarul a gép az övé vagy cégéé.
Szerintem van megoldás! Mostantól
Festetics Tasziló hercegnek Keszthelyen eszébe sem jutott azt állítani, hogy ez nem kastély, pláne hogy nem az övé, hanem az édesapja mezőgazdasági üzeme lenne. A hercegék a kastély, a fenékpusztai majorságok és üzemek mellett iskolákat is alapítottak, és fenn is tartották azokat. Előbb egy elemit, majd egy gimnáziumot is, hogy a végén létrehozzák a Georgikont.
Molnár Rudolf, a Csepel Művek Transzformátor Gyárnak volt évtizedeken keresztül legendás igazgatója. Sokan emlékeznek rá úgy, hogy akinek tudott, segített. Ezt folytatta nyugdíjasként is. Ő azon kevesek közé tartozik, akiktől a mese is igazság! Ezért mindenkinek érdemes figyelni rá
A kocsmárosok józan paraszti ésszel mindenre találnak megoldást
Csepelen a költségvetési kiadások ~ 9,6 százalékát elviszi a kormánynak befizetendő szolidaritási hozzájárulás, amelynek mértéke már 6,5-szerese a 2019-évi hozzájárulásnak.
Alig ismerte valaki Sulyok Tamást, az Alkotmánybíróság elnökét, amikor másfél évvel ezelőtt, Novák Katalin csúfos bukása után elfoglalta Magyarország legfontosabb közjogi méltóságának székét. A köztársasági elnök ismertsége később sem lőtt ki az egekbe, és ahelyett, hogy legalább részben visszaállította volna az egykoron valóban fontos jelképes jelentőséggel bíró pozíció hírnevét, csak tovább rombolta azt.
Semmi sem lesz belőle? Kerületvezetőként Németh Szilárd és Borbély Lénárd is megígérte az új tanuszoda felépítését az 1975 óta szolgált és lebontott Posztógyár utcai létesítmény helyett. Németh úr egy Béke téri plakátig jutott (képünkön), Borbély úr addig sem.
Idén több mint 113 ezren ajánlották fel adójuk egy százalékát az Iványi Gábor lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET). Ez a szám az előző évi, rekordot jelentő 93 ezer adórendelkezést is jócskán túlszárnyalta. A MET a harmadik leginkább támogatott egyházzá vált. Sára Botond főispán viszont jó fideszes pártkatona módjára igyekszik végrehajtani Orbán parancsát, ezért módszeres könyörtelenséggel lép fel Iványi Gáborék ellen. És amíg a mostani kormány lesz hatalmon, ez így is marad.
Megnéztem a térképen, a Szőlő utca a Flórián tértől pár száz méterre van Óbudán. Gondolom, az a bizonyos fenntartott lakás sem lehetett messze az otthontól, ahová kiközvetítették az áldozatokat. Budapest egy sűrűn lakott területén folyt, ami folyt, és már tíz éve(!) felmerült a gyanú, hogy valami aljasság történik az intézményben és a lakásban is. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc és tíz éve! Azóta nyomoz(gat)nak.
A képviselő-testület legutóbbi ülésén a "független" polgármester és a csak tőle függő "független" frakciója nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy a csepeliek még az eddiginél is kevesebbet tudjanak meg arról, hogy mi folyik a Szent Imre téri hivatalban a kulisszák mögött. Kezdenek visszatérni Németh Szilárd gyakorlatához, a nyilvánosság teljes kizárásához, ha a kerület közügyeiről van szó.
Tizenöt év alatt nem csak a gyermekvédelmet sikerült tönkretenni, hanem szinte mindent, amiből nem lehetett pénzt kilopni. Az egészségügytől kezdve az oktatáson át egészen a Magyar Államvasutakig. Egyfajta fordított alkimistaként működik az Orbán-kormány: nekik sikerül még a színaranyból is valami bűzöset előállítaniuk.
Csepelen is érezhető lesz a hatása: Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be, hogy a kormány folytatta a budapesti költségvetés ellehetetlenítését, 6,76 milliárdot + 511 millió forint kamatot emelt le a főváros számlájáról. Tette ezt annak ellenére, hogy „…Vannak bírósági ítéletek és alkotmánybírósági határozatok, amelyek arról szólnak, hogy a kormányzati sarcpolitika jogellenes, ellentétes az alaptörvénnyel
A svéd akadémia szerint látomásos életmű ez, de valójában inkább prófécia: arról, hogyan zuhanunk mi, emberek, az általunk épített világ romjai közé, miközben tovább beszélünk, gondolkodunk, remélünk. Krasznahorkai nem a végidőket írja meg, hanem a túlélést a végidőkben. És talán ezért érthető mindenhol: mert az emberiség ma már közösen lakik ebben a leépülő, zajos, mégis gyönyörű világban.
Vagy fogalma sincs a durcás Gulyás Gergelynek, hogy miről beszél, vagy nagyon is jól tudja, és tudatosan vezet félre mindenkit
Vigyázat, most egy visszatérő csepeli álomról lesz szó! Kijózanító az álom és a valóság közötti különbség, pedig volt és részben még ma is van realitása a hét évtizede még fantasztikusnak tűnő terveknek. 1955-ös őszi cikkből idézünk: „Csepelről utasunk Budafokra megy át — gondolatban a leendő Csepel—Budafoki hídon, a hídfőnél a már épülő albertfalvai új lakóteleppel találkozik.” A tíz éve újra felvázolt tervek mint annyi más, a legjobb esetben fiókok mélyén várják a feltámadást vagy végleg semmivé lettek. Hetven éve azonban még így írtak le egy fantasztikus csepeli utazást a Magyar Építőművészet című folyóiratban:
„Tegyük fel, hogy utasunk korszerű, új közlekedési létesítményünkre a csepeligyorsvasútra száll és kiutazik a magyar munkásság fellegvárába, Csepelre. Mit látnak ott?
A hatalom csúcsán levők már a látszatra sem ügyelnek. Balog Zoltán református püspök, az államfői kegyelmi döntés sugalmazója beszédet mondott a Magyarországi Református Egyház konferenciáján. Leszögezte: nem érez lelkiismeret-furdalást, hiszen Novák Katalin helyes lépéséből csak az ellenzéki média fabrikált „ügyet”. A konferencia levezető elnöke megkérdezte, van-e újságíró a teremben.
A polgármester kijelentése: „…a csapatából szinte mindenki a civil szférából érkezett, politikai háttér és tapasztalat nélkül.” – Borbély Lénárd állítása – na, hogy is mondjuk – félrevezető, hamis. Ő maga és Ábel Attila a kirúgásáig Fidesz-KDNP tag volt, Kovács Dávid Attila és Tóth Sándor 2019-ben az ellenzéki pártokkal kötött megállapodásuk alapján, ellenzéki jelöltekként lettek képviselők, majd azonnal beléptek a Fidesz-frakcióba. Pákozdi József korábban tagja volt a Jobbiknak, majd a Bucka Szövetség jelöltjeként lett képviselő, s ő is csatlakozott a Fidesz frakcióhoz. Tehát mindegyikük komoly politikai háttérrel és tapasztalattal rendelkezett. Ilyen pedigrével „frissen és őszinte elköteleződéssel” léptek be a Borbély által létrehozott civil csapatba. Így lettek 2024-re civilek.
Gulyás miniszter kapott egy üzenetet, amelynek a küldője azt állította, hogy sosem látott akkora visszavárást, mint ami Varga Judittal kapcsolatos.
A Csete Balázs 15. szám alatti ingatlanban (képünkön) hét évnyi huzavona, több furcsa fordulat után most egy csepeli egészségház, felnőtt és gyermek tüdőgyógyászati rendelőintézet kialakítására készülnek a „független” kerületvezetők. Igen ám, de ott jelenleg a Csepel Galéria és a Városkép Kft. működik. Mi lesz a sorsuk, hol kapnak helyet, mennyibe kerülhet az új helyszín/helyszínek kialakítása és mikor lesz kész a többször beígért új egészségügyi létesítmény, benne végre az új tüdőgondozó központtal?
Tíz éve már nincs közöttünk Göncz Árpád (1922-2015), a rendszerváltás utáni Magyarország első köztársasági elnöke. Manapság a politikusok többségéről – a megveszekedett rajongókon túl – inkább rosszakat gondolunk. Néha túlzunk is ebben. Talán, mert kevés a jó példa. Éppen ezért kell Göncz Árpádra és az ő életművére büszkének lennünk, felidéznünk: Lehet így is.