Egyre csak forrósodik a közéleti vita a jövő tavaszi választásról. A fő kérdés a kormányváltás jellege - ellenzéki győzelem esetén -, amit egyesek egy újabb rendszerváltással azonosítanak; mások viszont a Tisza Párt kétharmados győzelmére számítva óvnak az újabb egypárti uralomból fakadó autoriter rendszer kialakulásától.
Valójában a vita a jelenlegi ellenzéki pancserpártok várható választási szereplése körül kavarog: képviselői magukat tartják a tiszás egypárti kormányzás elkerülése zálogának, a demokratizálás egyedüli biztosítékának. Ezért döntő fontosságúvá vált a kormányváltástól a rendszerváltásig való pályaív áttekintése, valódi nehézségeinek feltárása és az óbaloldalként is emlegetett, „nyugdíjas” pancserpártok eddigi szerepének áttekintése.
Előrebocsátva: nem kétséges, hogy a remélt ellenzéki győzelem utáni kormányváltás nem hoz automatikusan rendszerváltást, sőt bizonyosan nehéz és keserves folyamat lesz, megvan azonban a történelmi esély a demokratizálásra. De a régóta ellenzékben