Vigyázat, most egy visszatérő csepeli álomról lesz szó! Kijózanító az álom és a valóság közötti különbség, pedig volt és részben még ma is van realitása a hét évtizede még fantasztikusnak tűnő terveknek. 1955-ös őszi cikkből idézünk: „Csepelről utasunk Budafokra megy át — gondolatban a leendő Csepel—Budafoki hídon, a hídfőnél a már épülő albertfalvai új lakóteleppel találkozik.” A tíz éve újra felvázolt tervek mint annyi más, a legjobb esetben fiókok mélyén várják a feltámadást vagy végleg semmivé lettek. Hetven éve azonban még így írtak le egy fantasztikus csepeli utazást a Magyar Építőművészet című folyóiratban:
Nem politikusokat, hanem mérnököket, építőművészeket idézünk. A szóhasználatnál kéretik figyelembe venni a hetven évvel ezelőtti társadalmi klímát, amely nem volt híján a lelkesedésnek és a dagályosságnak még szakmai cikkekben sem:
„Tegyük fel, hogy utasunk korszerű, új közlekedési létesítményünkre a csepeligyorsvasútra száll és kiutazik a magyar munkásság fellegvárába, Csepelre. Mit látnak ott?