Tisztelt Csepeli Polgárok! Kedves Szülők és Nagyszülők! Csepel fideszes önkormányzata merényletre készül a gyermekeink és unokáink ellen. Egy intézménybe akarják összevonni az óvodákat. Anélkül, hogy azt érdemben előkészítették volna. Anélkül, hogy érdemi egyeztetést folytattak volna. Anélkül, hogy közös aggodalmainkra világos válaszokat adott volna. Nem, nekik ez nem fontos. Nekik nem fontos a csepeli gyermekek jövője. Nekünk, csepeli szülőknek viszont igen. Éppen ezért kedden tüntetést szervezünk. Legyen ott Ön is! Csatlakozzon a csepeli szülők akciójához!  Találkozzunk 2015. április 14-én, kedden 18 órakor a csepeli Munkásotthonnal szemközt található óvodánál, ahonnan a polgármesteri hivatal elé vonulunk Ne engedjük, hogy semmibe vegyék a szavunkat! Ne engedjük, hogy becsapjanak minket!

Vigyázat! A most közölt felhívást és a következő tudósítást tíz éve, 2015. áprilisában írták. A mai helyzettel kapcsolatos hasonlóság nem a véletlen, hanem az akkori és a mai kerületvezetők műve.

Az országos visszhangot kiváltó  tüntetésről a média így számolt be:

Félreértés ne essék: a Nemzeti Együttbűnözés Rendszere (NER)  szemétkedni még tud, nyilván lesz, akivel fog is, és rengeteg kárt, bosszúságot tud okozni a magyarságnak. A jövőt azonban már felettük, nélkülük írják.

Mindenki megnyugodhat, Magyarországnak jó eséllyel egy darabig még nem lesz vége, a sajtónak nem lesz vége, a civil társadalomnak még annyira sem. A füredi frakcióülésről kiszivárgó fenyegetőzések egyszerűen csak annak a jelei, hogy Bindzsisztán vezére pánikol, egyre súlyosabb marhaságokkal próbálja fenntartani mindenhatóságának hitét sleppjében, radikalizálódik, ami minden rendszerválság kísérőjelensége.

A fizikai valóság meg az: Bindzsisztán urának ma már Spanyolországig kell utaznia, hogy a piacon együtt virslizhessen néhány hétköznapi magyarral, mivel egy fővárosi piacon leanyáznák, vagy semmibe vennék. A mostani Fidesz-frakcióülést a Kárpát-medence lőporos hordójának számító Balatonfüreden is olyan biztonsági készültség közepette tartották, mintha a

Megkezdődött a meg nem valósult és a meg nem valósítható 2024-es, valamint a  korábbi választási ígéretek kármentése. A 21. kerület vezetői, az Orbán-kormányhoz hasonlóan,  nem vállalják a valódi, stratégiai szintű fejlesztéseket. Látványberuházásokkal, bulikkal operálnak. A jelentős szakmai munkát, a széleskörű együttműködést igényló feladatokat, nagy ívben elkerülik. A kudarcokért  mindig másokat tesznek felelőssé

Ábel Attila kerületi önkormányzati dolgozó (korábbi alpolgármester) kíváncsiskodik. Több csepeli internetes oldalon közvéleménykutatási céllal tette közzé Melyik csepeli, fővárosi vagy állami fejlesztést várod leginkább? című kérdőívét. Nekünk ez gyanús, roppant gyanús. Jó (rossz) okunk van a kételkedésre.

Mivel nem hiszünk a véletlenekben, úgy véljük, hogy fontos oka van az ábeli kíváncsiskodásnak. Szerintünk ezzel a kérdőívvel, illetve a Csepeli Hírmondóban közölt polgármesteri interjúval

Orbán Viktor 1989-ben tízezer dollárt kapott Sorostól oxfordi képzésre, az alakuló Fidesz eszközeire négymillió forintot költött, 4,2 milliót pedig készpénzben adott át. Korábban a Fidesz-vezetést kibocsájtó Rajk Szakkollégiumnak hatmilliót, a Bibó Szakkollégiumnak 5,8 milliót adományozott. A mai Orbán és a mai Fidesz agyréme alapján tehát a Fideszt is ki lehetne tiltani Magyarországról. Kétségtelen, érdekes látvány lenne egy hontalan státusban, vagyis illegálisan Európában bolyongó Fidesz a vezérével, Orbánnal az élen.

A miniszterelnök szándékára a Soros-támogatásokat elfogadó szervezetek kitiltásáról azt mondhatnánk, hogy az első áldozat akár ő is lehet.

Nagyon unalmas, sokszor elmondott, régi történetről van szó, de hát ő hozakodott megint elő a Soros-ármánykodás agyonhasznált propaganda-paneljével: eszerint a régen visszavonult öregember, és nálunk régen passzív szervezete ellen a mostani harc lesz a végső, visszamenőleg is. Ha egy civil, emberjogi, korrupciókutató, nőjogokat képviselő társaság valaha is hozzájutott S-dollárokhoz, annak pusztulnia kell.

Újabb jele ez annak, hogy Orbán Viktor egyre nyíltabban mutatja meg politikájának eddig ilyen-olyan mázzal lekent lényegét, mondhatjuk azt is, hogy

Befejezéséhez közeledik hat csepeli óvoda bezárásának kálváriája. Egy hét múlva kt-ülésenn Borbély úr és baráti társasága tesz pontot a botrányos ügy végére. Eléggé tisztességtelen módon. Borbély Lénárd és társai a - változatlanul Ábel Attila gondnoksága alatt álló - kerületi lapban,  álcázva magyarázzák a bukásra álló bizonyítványukat. Még a címben sem merik leírni azt a szót, hogy óvoda. Tisztességtelenül, mert a Csepeli Hírmondóban ebben a témában publikált Hatékony és fenntartható működés a számok tükrében című cikk kísérletet sem tesz az óvodabezárásokkal kapcsolatos  ellentétes vélemények bemutatására.

Az álcázott, félrevezető cikk egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az önkormányzat vezetését csak az általa és az intézményvezető és az óvodavezetők által hatékonynak és fenntarthatónak vélt rendszer létrehozása érdekli.

A polgármesternek csak az általa előterjesztett javaslat elfogadható. Hallani sem akar a célhoz vezető más megoldási lehetőségekről, minden más véleményt, javaslatot  elutasít, a CSH meg fel sem vállalja a szakmai ellenérvek ismertetét Mégis van néhány megjegyzésünk a cikkhez:

Rogán Antal nem Deák Ferenc tanítványa! Deák Ferenctől, a haza bölcsétől  kérdezték, hogy milyen törvénnyel szabályozná a sajtót. Azt felelte: hazudni nem szabad. Rogán erről hallani sem akar.

Nálunk a kormánypárti politikusok és médiapropagandistáik olyan mélyre süllyedtek, hogy az már elviselhetetlen. Rég nem a saját érdemeiket emelik ki, hanem csak az ellenzéket, a kormány kritikusait próbálják lejáratni.

Az egyszerű embert az „ehess, ihass, ölelhess, alhass” érdekli.

Az lenne a jó, ha nem is tudnánk, ki a miniszterelnök: azt jelentené, hogy

Nagy Márton sem az önkormányzatok mentőövét keresi. Az elmúlt öt évben jelentősen romlott a magyar önkormányzatok anyagi helyzete. Hiába nőttek ugyanis papíron a költségvetési támogatásaik, az elvont szolidaritási hozzájárulás és a magas infláció ezt mínuszba hajtotta. Ráadásul a kormány hol a koronavírusra, hol más érdekekre hivatkozva további adókat von el a településektől, ezek eredője a pénzügyi kivéreztetés.

A 2020-as költségvetés zárszámadása szerint 2020-ban az önkormányzatok 821 milliárd forintnyi költségvetési támogatást kaptak, ez az összeg az elfogadott 2025-ös költségvetés szerint már 1350 milliárd forintra rúg, vagyis a növekedés 64 százalék, ami még a időközben bekövetkezett 48 százalékos infláció mellett is impozánsnak tűnik.

A kormány ezt a számot szokta kommunikálni, pedig a helyzet sokkal csúfabb, mint aminek látszik, ugyanis miközben a kabinet az egyik kezével ad, addig a

Váltás következik. Erről persze meglehet a véleményünk és joggal mondhatjuk azt, hogy nahát, nahát. Harsány liberálisból könnyedén lesz szenvedélyes fideszes, afféle zsebduce. Nyúljásh Paczalos Szilárdnak ezért igazán nincs oka a felháborodásra, ő igenis tudhatná, hogy ez így megy még akkor is, ha ő MOST MÉG egyelőre marad, ahol van.

Azt onnan lehet sejteni, hogy valami változás jöhet, hogy megjelennek a gyorsan helyezkedők, az átállók, akik onnan nézve árulók, eminnen tekintve pedig csak megértették a jövő szavát. Rendszerváltás nincs átállók nélkül. És most azért sem sütöm el a patkányok és a süllyedő hajók összefüggésében közismert példabeszédet. Már csak azért sem, mert a patkány közismerten nagyon okos, csak rosszabb a PR-ja, mint a mókusnak. Ha a patkányoknak lenne egy magyar televíziója hozzá hírügynökséggel, meg rádióval, akkor az óvodások ilyenkor farsang táján előszeretettel öltöznének patkánynak és a patkányos plüssöket vinnék, mint a cukrot. A mókusokkal pedig riogatnák a rossz gyerekeket és a politikusok folyton csak lemókusoznák egymást. De a patkányoknak nincs tévéje.

Vannak szép átállások és akadnak felettébb undorítóak. Például

Tényleg erre büszke Borbély Lénárd? Már egy helyi rendeletbe is belefoglaltatta a hamis dicsőséget. A krumpli-, hagyma- és más fajta osztogatások azonban valójában csak kommunikációs, populista trükkök, de nem oldják meg a valóban rászoruló csepeli ezrek mindennapi gondjait

A polgármester közzétette az önkormányzat tavaly módosított szociális rendeletét. Mint bevezetőjében írta: „Önkormányzatunk hosszú évek óta elkötelezetten segíti a csepeli lakosokat, különösen azokat, akik nehéz élethelyzetekkel küzdenek. Ennek része az alig több mint 1 éve teljesen megújult szociális rendeletünk, amely kedvezőbb jövedelmi és jogosultsági feltételeket kínál a nehezebb sorsú kerületben élőknek.” Nem az a gondunk, hogy a második mondat félreérthető. A csepel.hu-n fellelhető éves költségvetési rendeletek tényszámai jócskán árnyalják, sőt cáfolják a Borbély által rendre emlegetett elkötelezettséget.

„A 2010-es helyi hatalomváltás előtt az akkori, ~ 20,2 milliárdos költségvetési kiadási főösszegből 669,5 milliót fordítottak szociálpolitikai és egyéb pénzbeli juttatásokra, míg 2023-ban, a 28,9 milliárdra emelkedett összegből csak 72,3 milliót! A számok magukért beszélnek.” Bizonyítják, hogy

Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

2025 egészen biztosan fantasztikus év lesz, ez már most látszik, ugyanis sorra érkeznek a boldogító üzenetek a kormány háza tájáról, amelyeket egységesen "jó hír"-nek neveznek, és nem hiába.

Mert az valóban jó hírnek tűnik, hogy kifizetik az állampapírok kamatait. Jó hír, hogy a nyugdíjasok is felvehetik a vidéki otthonteremtési támogatást, ami két év alatt 90 milliárdot kóstál majd. Jó hír, hogy megszüntetik a kórházi várólistákat. Jó hír a kisvállalkozóknak, hogy hat millióval emelik az áfa alanyi adómentesség határát. Jó hír, hogy emelik a hadigondozottak és az 1938 és 1963 között politikailag meghurcoltak járandóságát. Jó hír a munkáshitel. Jó hír a további kamatcsökkentés a

A tizenöt éve  hatalomra került csepeli fideszesek a "kenyeret és cirkuszt a népnek" elv alapján a cirkuszt favorizáltak, ezért egyre-másra hoztak hangulatjavító, népszerűsködő intézkedéseket. A korábban szinte ismeretlen „bulizós” rendezvények  gyakorivá váltak  és az ideológiájukat alátámasztó (a Rákosi rendszerhez hasonló) emlékmű állítások (olyan személyekről, akiknek semmi köze Csepelhez) százmilliós nagyságrendet képeztek! A kerületi kiadások nagysága olyan méreteket öltött, hogy egy „normális” a költségvetést össze is döntött volna. 

A szocialista vezetés alatti szoros tervezésbe az ilyen szemlélet, - valamint annak a szavazói érzetnek a felkeltése, hogy lehet itt a közpénzt különböző „ingyenes juttatásokra” (krumpli, hagyma, alma) is felhasználni átverés, - ezért eszébe se jutott senkinek.

Az akkori képviselők testületi ereje, beállítottsága és gondolkodásmódja sem engedte volna meg azt, hogy a kerület rendelkezésére álló költségvetési 15-20 milliárd nagy részét, - a hatalom megtartása érdekében - jóléti célra fordítsa a vezetés. Csepel akkori fejlettsége nagy mértékben elmaradt a fővárosi átlagtól, és a képviselő-testület úgy gondolta, hogy ennek a lemaradásnak a csökkentése, eltüntetése lenne a kizárólag a vállalható cél. Ezért alakulhatott úgy, hogy az oktatási, szociális, egészségügyi

A 13. havi nyugdíjról szóló javaslatot 2002-ben Medgyessy Péter kormánya nyújtotta be. A korabeli jegyzőkönyv szerint – pár perc kereséssel ez is megtalálható - egyetlen fideszes sem támogatta. Nemmel szavazott például Semjén Zsolt, Rogán Antal, Szijjártó Péter (képünkön). 55-en pedig még erre sem vették a fáradságot, Orbán Viktor, Áder János, Kövér László, Varga Mihály, Lázár János, Selmeczi Gabriella vagy éppen Deutsch Tamás ott sem volt. Tehát, ha rajtuk múlik, ma nincs 13. havi nyugdíj, ahogy nem lett semmi az általuk ígért 14. haviból sem.

Érzelmi zsarolás, hazudozás, politikai amnézia. Értelmes vita, szakmai tudás és jobbító akarat helyett ezekre építi a kormány a nyugdíjpolitikáját.

A már unalomig hallott „megvédjük a nyugdíjakat, számíthatnak ránk az idősek” mellett Orbán Viktor ismét előhúzta a legérzékenyebb témát, a 13. havi nyugdíj kérdését. És milyen olcsó körítéssel! Közösségi oldalán egy rá áhítattal felnéző néni után megszólal a Megváltó: a tizenharmadik havi nyugdíjat a brüsszeliek el akarják venni, el a kezekkel a nyugdíjaktól. Most abba ne menjünk bele, hogy kik is azok a brüsszeliek, hiszen a Tanácsban ott ül Orbán, az Európai Parlamentben pedig a Fidesz-KDNP 11 képviselője, akik, reméljük, értik is, amiről ott szó van.

Na, de térjünk vissza a 13. havi nyugdíjhoz. Abban az

A kerületvezető kincstári (önkormányzati) médiája és a személyes közösségi (fb) oldala teljesen elhallgatja az óvodabezárásokat ellenzők véleményét, szakszerű hozzászólásait. Szerintünk a polgármester által kierőszakolt novemberi javaslat mindenáron való elfogadtatása, a józan mérlegelés, a kompromisszumok közös kimunkálásának hiánya, már több mint bűn: HIBA!.”

Folytatódott a november óta tartó vita – egyre nagyobb a felháborodás a hat önkormányzati óvoda novemberben jóváhagyott tervezett bezárásával kapcsolatban. A héten, a helyi közösségi médiákon túl, már az index.hu és hvg.hu is foglalkozott a témával. Különösen a hvg.hu-ban megjelent írás az érdekes, címében ugyanis az érintett szülőket is leginkább megmozgató ügyet, a mozgássérülteket fogadó óvoda bezárását emelte ki. Ugyanakkor a korrekt, mindkét oldal véleményét figyelembe vevő cikk hiánypótlónak is nevezhető: átfogó képet adott a kialakult helyzetről, s közölte az óvodai közösségek alternatív javaslatainak lényegét is. Néhány mondat feltétlenül kiemelendő, ami bizonyítja, Borbély úr és csapata még mindig a kierőszakolt határozati javaslat megvalósítását tartja az egyetlen üdvözítő megoldásnak:

„Egy ottani szülő maga is felkereste a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét, ahol

Egyértelmű trend rajzolódik ki 2025 elején: a radikalizálódás erősödése és az erőszak, szélsőségesség veszélyének növekedése. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szélsőségességhez vezető út meglehetősen hosszú. Eltérő erősséggel keverednek benne a polarizálódás, diszkrimináció, kirekesztés, démonizálás, gyűlölködés és dehumanizálás elemei. A folyamat veszélyességét növeli, hogy lassú és észrevétlen. Minél tovább tart és minél szélsőségesebb a kimenetele, annál mélyebb sebeket ejt, annál nehezebb a gyógyítás.

2010 óta a hazai társadalmi folyamatokban a megosztottság és a radikalizálódás növekszik. A migránsok, az LMBTQ+, a roma és zsidó közösség, valamint az úgynevezett „ballib”, “wokista”, „brüsszelita” és „hazaáruló” ellenzék elleni gyűlölködő, mind gyakrabban dehumanizáló retorika a mindennapok része lett. Az elszegényedés, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek utóbbi években bekövetkezett felerősödése fokozta a feszültséget és az ellenséges érzelmeket. A kormány és a szélsőjobb között észlelhető az ideológiai közeledés, ami bátorítólag hathat szélsőséges cselekvésekre is.

A ma már legendás történet 123 éve  kezdődött.   A Weiss testvérek - Bertold és Manfréd -  bérbe vették Csepelen, a Duna partján lévő János-legelőt.  1892. december 10-én benyújtották a „telep- és építési engedély” iránti kérelmüket a ráckevei főszolgabíróhoz. Képünkön  az egykori Csepel Művek elődje, a magyar ipar és a monarchia “koronagyémántja",  a felépült WM-gyár, vagyis a Weiss Manfréd Művek már a 20. század elején.  A kortársak  „csepeli csodának” nevezték, hiszen a GDP-bővüléséhez 10 százalékkal járult hozzá Weiss Manfréd üzeme.

Elődjét, a Weiss-konzervgyárat eredetileg a VII. kerületi Lövölde téren hozta létre Weiss Manfréd és bátyja, Bertold, 1882-ben, Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyár néven. Pár hónap múlva áttelepültek a mai Soroksári út közelébe. A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. 1892-ben a 'Weiss Manfréd Lőszergyár az akkor még szinte puszta Csepelre költözött, miután az üzemben robbanás történt. Négy évvel később Weiss Bertold kilépett.

Az 1890-es évek végére Weiss Manfréd kohóval, öntödével, hengerdével, még később acélművel egészítette ki az üzemet. A 250 hektáron elterülő gyártelep 216 épületből állt. A fő megrendelő a hadsereg volt. Az első világháború éveiben a gyár dolgozóinak létszáma közel 30 ezerre duzzadt...

A gyáralapító olyan ember volt, akinek a 

A Fideszben tenyésző ragály, az idegenügynök-szindróma kórokozója meglehetősen magas, és egyre növekvő koncentrációban van jelen hazánkban. Hogy komoly a baj, az persze a tömeges tünetekből is látszik. Akit az agyevő amőba megfertőz, az hirtelen egy olyan virtuális világban találja magát, ahol mindenről a Soros György és Manfred Weber által dollárban, euróban (hrivnyában) fizetett ügynökök tehetnek.

Tehát – hogy a legextrémebb példával kezdjük – a mikepércsi anyák nem azért tiltakoznak a Debrecen határában épülő akkuipari agglomeráció ellen, mert féltik a saját maguk és a gyerekeik életét egy olyan technológiától, amely kadmiummal, nikkellel, lítiummal és már mérgekkel dolgozik, és

Óvodák kálváriája tisztességtelen körítéssel – Háziorvosok hiánya és túlterhelése (képünkön a Vénusz utcai rendelő) – Hagyományos bálozás - Mit visz az Orbán-kormány Csepelről?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) február 12-én megjelent idei 3. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

     A lap idei 3. száma bizonyítja civil vezetés ide, civil vezetés oda, az előző fideszes kurzushoz képest, a lap semmi sem változott. A polgármester is régi, aki populista módszereivel változatlanul nem a csepeliekért harcol, de a lap szerkesztősége is, amely, az újságírás valódi céljait rég feladta, s megjegyzése sincs a kerület életét, jövőjét meghatározó ügyekről. Tétlenül nézi, hogy a vezetés mélyen hallgat pl. a napjainkban egyre több gondot okozó helyi légszennyezettségről, a kerületi közbiztonság fokozatosan erősödő negatív jelenségekről, a közlekedési feszültségekről, a korábban elfogadott tervek megvalósulásának elmaradásáról,  a lakosság megélhetési gondjairól, szociális és egészségi helyzetéről.

Idén is megtartották a hagyományos csepeli sváb bált. Erről  fényképes riportot közöl az újság.

Véleményünk a lap további néhány írásáról:

Még mindig a kegyelmi ügy politikai sokkhatása dolgozik. Csak semmi balhé, ami a hétköznapi életet, az emberbarát kormány új imázsát érinthetné, és karcolná meg, csak semmi vonulás és tüntetés az utcákon, ami érzelmeket, és indulatokat kelt. Néhány rendőr odadobása egy olyan gyakorlatért, ami amúgy nyilvánvalóan rendszerszintű, igazán nem nagy ár, és pár apró intézkedésen, meg főleg dumán kívül nem kerül semmibe.

A komondort ki kell dobni, jöhet, mondjuk a spániel. A komondor marmagassága legalább 70 cm, a súlya elérheti a 60 kilót, míg, ha az angol cocker spánielt vesszük, annak marmagassága mindössze 40 cm, és csupán 14 kilót nyom. Nem kérdés, hogy otthon az asszony melyik kutyán szeretne átesni, persze csak akkor, ha már mindenképpen muszáj felbukni valamin, hogy utána a lilás szemalj, a súlyosan horzsolt bőr, és a kiugrott boka magyarázható legyen a férj közreműködésének kizárásával.

Hogy a spániel is legyen gyengénlátó, arról még nincs döntés.

Egyetlen segélykiáltás sem maradhat válasz nélkül, mondta Vitályos Eszter kormányszóvivő, reagálva azokra a tüntetésekre, amelyeken szóvá tették, hogy a férje által meggyilkolt, és előtte abuzált japán nő sorozatosan kérte a rendőrség segítségét, de hiába. Az országos rendőrkapitány közben

Ha Borbély Lénárd és csapatának tagjai nem akarnak tárgyalni semmilyen módosításról, miről egyeztettek? A határozat végrehajtásáról? Miért kellett ezt eltitkolni? Talán suba alatt már a februári előterjesztés is elkészült januárban vagy még korábban, amely képet ad majd az egyeztetések szívet-lelket melengető eredményéről, s a javaslatot támogatók Borbélyt éltető kis csasztuskákkal készülnek a közelgő képviselő-testületi ülésre?

A csepeli önkormányzat hat óvodájának bezárásával kapcsolatos véleményekkel több helyi közösségi oldalon találkozhattunk. Miközben a polgármester semmi hírt nem ad a novemberi képviselő-testület e témával kapcsolatos határozatának végrehajtásáról, a hozzászólók változatlanul a határozat módosítását kérik, szakmai érvelések alapján. Kiss Kornél képviselő viszont azt írta a Csepeli vagyok nyilvános csoport oldalán, hogy „Borbély Lénárd semmilyen formában nem hajlandó módosítani az egyeztetésre bocsájtott előterjesztést..”

    Miért támogatná a módosítási javaslatok elfogadását Borbély úr? Nem véletlenül utasították el Borbély úr alárendeltjei a testületi ülésen az ellenzék, illetve az érintett dolgozók, szülői munkaközösségek képviselőinek módosító vagy a

„Jöhetnek újra az árstopok? Ha kell, a családok érdekében azonnal beavatkozunk!” – ezt a két vészjósló mondatot posztolta hétfő reggel Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter. Ő már akkor valószínűleg tudta, amit a KSH csak kedd reggel közölt, hogy januárban 5,5 százalékra emelkedett az infláció, vagyis Orbáni szakszóval: az üzletekben a drágulás repülőrajtot vett.

Még emlékszünk arra, hogy pár hónapja a miniszterelnök és Nagy Márton miniszter is arról beszélt, hogy az infláció kifújt, megtaposták, sőt elásták. A valódi szakértők akkor figyelmeztettek, hogy: nana, csak lassan a testtel! Most meg itt van az az 5,5 százalék, amit tényleg senki sem várt, sőt egész évben vélhetően 4 százalék felett marad a mutató.

Ugyanaz a Nagy Márton, aki fennhangon egyes szám első személyben hirdette, hogy legyőzték az inflációt, most láthatóan pánikol.

Ami biztos, mert megtörtént: a Puli és a Cirmos sétány között a volt pedagógus szállót lebontották. A területet az önkormányzattól megvásárló vállalkozó - a szomszédos környék lakosságának előzetes tájékoztatás nélkül - 153 lakás felépítésére kapott végleges, jogerős engedélyt, de egyelőre nem építkezik. Mi lesz a folytatás?

Dukán András Ferenc, a csepeli önkormányzat ellenzéki (Momentum) képviselője írja:

„Októberben elfogadott javaslatom alapján Borbély Lénárd hivatalos tájékoztatást kért a tulajdonostól, akinek a veszélyhelyzet idején, áron alul, a képviselőtestület megkerülésével eladta az ingatlant. A válasz, ha lassan is, de megérkezett, a polgármesteri tájékoztatás