A magyar film történetének nagy pillanata: Nemes Jeles László rendezése, a Saul fia nyerte el Beverly Hillsben magyar idő szerint hétfő hajnalban a 73. Golden Globe külföldi film kategóriájának díját. A rendező köszönő szavai után megrendítő mondattal zárta beszédét: „A holokauszt az évek során absztrakcióvá vált, számomra azonban inkább egy arc, egy emberi arc. Ne feledjük el ezt az arcot.” Fontos, húsba vágó mondat. Ez a pillanat a büszkeség pillanata lehetett itthon, a művészi teljesítmény, az emberi kiállás példás pillanata, emlékezetes jelenet.
Nemes Jeles László filmjével, a Saul fiával először nyert Golden Globe-ot magyar film. Örömünnep ez, igazi nagy ünnep. És nem csak azért, mert egy tehetséges fiatal magyar teljesítménye került a világ filmesei figyelmének középpontjába, hanem azért, mert
nem szakmabeliek, nem kritikusok, hanem másként ítélő külföldi újságírók is megszavazták ennek a súlyos, mélységesen megrázó filmnek a díjat. És öröm, mert ezzel egy újabb lépéssel került közelebb a Saul fia az Oscar-díjhoz.
Minden okunk megvan, hogy örüljünk egy tehetséges filmes sikerének, és hogy örüljünk annak, hogy ez a siker magára a magyar filmre is jobban ráirányítja a figyelmet. Felnő egy új filmes nemzedék, amely reménykeltően hallatja a hangját, a Saul fia győzelme „értük is szól”.
Jó volt látni, hogy még Helen Mirren is, aki a díjátadón Nemes Jeles Lászlónak a legjobb külföldi film kategóriájában elnyert Arany Glóbuszt nyújtotta át, úgy örült, hogy az külön megható pillanata volt a gálának. Végre magyar film nyerte meg a díjat, amire még nem volt példa. Erre utalt Mirren is, aki Szabó István Az ajtó című filmjének főszereplőjeként került közvetlen kapcsolatba korábban a magyar filmmel, és mint a szavaiból és a gesztusaiból kiolvasható volt, drukkolt is a magyar jelöltnek.
Óriási teljesítmény, kiváltképpen első filmmel és ilyen sötét, súlyos témával, ilyen fantasztikus sikerszériát végigjárni, mint amit Nemes Jeles a Saul fiával végigjárt. A holokausztról úgy beszélt, ahogy eddig soha egyetlen film sem, és neki köszönhetően a néző aligha feledi azt az arcot. Ez következetes folytatása volt annak, amit a cannes-i Zsűri Nagydíja után számtalanszor kiemelt filmjével kapcsolatban: Auschwitzról nem lehet filmet csinálni, de egy emberről lehet.
Ő és a stábja, Röhrig Géza főszereplésével megcsinálta azt a filmet arról az egy emberről, akinek a filmbeli sorsa milliókét mondta el. És nem hagyta a világot közömbösen. Filmtörténetet írt a Saul fia valóban, de mindenek előtt azzal, ahogyan ez a film az Auschwitz iparszerű náci halálgyárába került embert megmutatta. Ausländer Saul az elpusztított milliókat nem hagyja felejteni. A Saul fia nem a halálról szól mégsem, hanem az emberi méltóságról.
Nemes Jeles László filmje az emberi méltóságot mutatta meg a reménytelen pokolban, ahol már minden elveszett. Szerintem ez a film ezért igazi bátorítás, máig, mindannyiunknak.
Forrás: Bársony Éva (Népszava)
A cikk néhány kommentje - ma hajnalig - ugyancsak a Népszavából:
De az ország ,Orbanisztán szégyene az azt követő zsidózás.
Miután a nemzetmegvezető nyilastestvér feldicsérte Andy Vajnát -Vajnának annyi köze van a sikerhez,,mint nekem semmi,hát filmügyi biztos a FideSS tolvajok karában !
Mertugye a Filmalap finanszirozta a filmet, a Filmalapot meg mi, adózók.-és csatlakozott a Saul fia sikerének örvendők sorához, beindult a mihígmélymagyar kommentáradat a Facebookon.a társadalmat időről időre figyelmeztetni kell, hogy többet ez ne forduljon elő.
A társadalmat időről időre figyelmeztetni kell, hogy többet ez ne forduljon elő. Új célt is találhatnak a szélsőségek. Tegnap a zsidók, ma valami új csoport jöhet faji vagy politikai alapon.
Persze, akik a Győzike meg a Bejja emlőin lógtak, mi mást is várhatna tőlük az ember.
Hihetetlen mennyi tanulatlan bunkó tahó állat él köztünk!
Ezek semminek se tudnak örülni, Orbán seggének nyalásán kívül.
El tudsz képzelni egy hiteles filmet manapság Magyarországon? A minap olvastam, hogy Árpád nem hont foglalt, hanem visszajött a Kárpát-medencébe!!! Mert a magyarság eleve itt lakott! Hallottam már, hogy a boszniai piramisokat a magyarok építették, hogy elsőként jártak Amerikában és azt is, hogy Jézus magyar volt. Értem én, ha a hülyegyerek nem volt iskolában vagy nem figyelt és ezért nem érti például, mit jelent a finnugor! Na de ezt a sok agyatlanságot honnan szedik ezek a Nagy Nemzetthy Uszticsmátyások?
3
„Ez a pillanat a büszkeség pillanata lehetett itthon…”
Tegyük föl, Bársony Éva gyermekének (unokájának, édesanyjának) tragikus halálról filmet készítene Bársony Éva férje (fia, édesapja), díjat kapna érte, így az a pillanat, amikor a rendező átveszi a kitüntetést, Bársony Éva számára a „büszkeség pillanata” volna! Örömünnep.
Lehet, hogy nem vagyok eléggé magyar (zsidó stb.), mindenesetre engem ez a cirkusz messzemenően viszolyogtat. Általában is undorodom a giccsesen ordózó ceremóniáktól (Woody Allen sem ment el annak idején az Oscar-átadó gálára, ti. „nem ért rá”, épp egy kocsmában volt fontos föllépése a zenekarnak, amelyben klarinétozott, vagyis leszarta a talmi dicsőséget), míg egy speciális történelmi tragédia (az úgynevezett holokauszt) kapcsán történő nacionalista (és egyéb) triumfálás az agyrémmel határos.
Szerintem. Mások szerint nem. Én pedig ezért utálom az emberiséget.
.
rúrol és a gyilkosságról sem szabad semmi nemű filmet meg müalko
tást csinálni mert sérti a résztvevők vagy hozzátartozóik izlését vagy
hogy mondtad???Itt elsősorban azt dijjazták ahogy a rendező ezt a
témát megfogta és feldolgozta.Nem közvetlen képi megjenítéssel hanem ráutalással.Szóval ugy nagyjából ismerve intellektusod azt
javallom (fogd be az orrod) és nézd meg a filmet utána alkoss egyértel
mű véleményt.Nem vagyok zsidó,de a katolikus egyház is minden év
ben megemlékezik Jézus kivégzéséről az pedig akár hogy is számolom
3 illetve 2 embert érintett.Most akkor mi van a reklámmal????
A holokauszt némileg több embert érintett.
*
Megemlékezik, de a legjobb megemlékezést nem szokták díjazni (legalábbis tudomásom szerint, bár, még ezt is el tudom képzelni, oly annyira ocsmány az ember).
Ami biztos: a temetési beszédet általában nem tapsolja meg a gyászoló közönség, legyen bármilyen szívhez szóló. A himnuszt sem szokás megéljenezni.
Vagyis csupán arról beszéltem, hogy vannak tragikusan szent dolgok, amelyekre történő sikeres, hatásos megemlékezés után az ép lelkű ember nem ül örömünnepet. Csak a cinikus boldog olyankor. (Én egy ilyen – jellegű – filmért még gázsit sem fogadnék el. Mert kiégetné a zsebemet.)
Na most, nem azt mondtam, hogy ti is legyetek olyanok mint én, csupán azt mondtam, én SZEMÉLYESEN undorodom tőletek. De ez ne zavarjon senkit!
