Lendvai Ildikó gondolatai a Kossuth téri tüntetésről:
Némán, csak az esőcseppek súlyos koppanása hallatszott a sokszínű ernyőrengetegen. Az 5 perc végén Sándor Mária öntudatlanul, de felelt a Szózatra: "Isten áldjon, Magyarország"- mondta. Elakadt a lélegzetem, olyan erő volt ebben a fegyelmezett csendben
Hát megcsinálták. Az internetadó elleni óta a legjobb, az Operaház előtti óta a legnagyobb megmozdulást. Megcsinálták - nem mi, politikusok, patétikusan úgy mondhatnám: a nép. A politika ellenzéki fele persze egyetértett, nyilatkozott, támogatásáról biztosított, de akik csinálták, azok nem ők, nem mi voltunk. Orbán erről butaságokat beszél. Vagy a vágyait fejezi ki, mert a pártokkal rutinosabban el tud bánni. Ez most más. Többször fel is hangzott a színpadról: "Még kér a nép, most adjatok neki" Jól beszéltek a pedagógusok,és jól beszéltek a szövetségesek, támogatók is. Köztük a 17 éves diák fiú, akinek
ismeretlen mamájától éppen most olvastam itt a fb-on a tipikusan anyai, boldog megkönnyebbülést: "Büszke vagyok a fiamra!"
Nekem a legdrámaibb és legméltóságteljesebb mégis az 5 perc csend volt. Sándor Mária azt kérte, cáfoljuk meg a "csak balhézni akarnak" vádját, legyen a tüntetés vége 5 perc néma csend. 5 perc ilyenkor nagyon sok, pláne 2 óra ázás után. Elhangzottak az "áldjon, vagy verjen sors keze" utolsó akkordjai, és az ötvenezernyi ember állt és maradt. Némán, csak az esőcseppek súlyos koppanása hallatszott a sokszínű ernyőrengetegen. Az 5 perc végén Sándor Mária öntudatlanul, de felelt a Szózatra: "Isten áldjon, Magyarország"- mondta. Elakadt a lélegzetem, olyan erő volt ebben a fegyelmezett csendben. Eltüntette, átértékelte az elmúlt évek másfajta, hervasztó, közönyös hallgatását, és a hatalmi handabandázások harsogását.
Tudom, nem állhattunk ott örökké. És azt is tudom, ettől nem dől meg holnap a rendszer, a követelések ennél konkrétabbak és mindennapibbak, a követelők közül sokan nem is ezt akarják. De akármi lesz, a világ már nem ugyanaz. Változás, hogy sok szakma, sok megbántott társadalmi csoport ráérzett a másik bajára, és eljött ő is. Változás, hogy a tanárok - hiába hazudja ezt ezerrel a kormány és médiája - nem béremelésért tüntetnek, hanem a gyerekekért, a tanítás és tanulás szabadságáért, és - legalábbis az oktatásban - az egész butító-korlátozó rendszer ellen. Változás, hogy a tiltakozások tárgya már nemcsak a közjogi berendezkedés sokak számára elvontnak tűnő kérdései, hanem az életünk maga, az, amibe mindenki beleütközik: a gyerek iskolája, a szegénység, az egészségügy.
Megmozdult valami, ami eddig mozdulatlannak látszott. Lehet, hogy kifárad, és újra csend lesz. De már tudom, a Kossuth téren megtanultam, mi mindent tudhat egy csend. Hogy mennyi energia sűrűsödhet benne. Kedves politikusok, nagyjából itt az utolsó perc, hogy más szerepet, más kereteket keressünk magunknak. El kell döntenünk, ott állunk a tér szélén, vagy belemegyünk a tömeg sűrűjébe. Kedves nép, kedves tiltakozók, ne hagyjátok szétesni a sokféle energiát. Ha ezt megszerveztétek, maradjatok együtt. Sokféle közösségetek, szervezetetek., településetek képviselői hozzák össze a demokratikus Magyarország új hálózatát, amely nemcsak a kormánnyal, hanem egymással is egyeztet, és képes a közös akciókra. Nem tudni, mikor jár le Sándor Mária öt percre kért hallgatása.
Forrás: Lendvai Ildikó Facebook oldala
