Most kezd visszaütni a demokratikus intézményrendszer orbáni felszámolása. Az érdekegyeztetési mechanizmusok eltörlése, az értelmetlen központosítás, az emberi és közösségi autonómia kiirtása. A polgárok semmibe vétele. Nem csak arról kell beszélnünk , hogyan keresi a hatalommal mind elégedetlenebb civil társadalom a maga politikai főutcáját, amelyet előbb-utóbb megtalál, nem válogatva a módszerekben. Óvakodhatnak a szakszervezetek a "törvénytelen sztrájktól". Ki fog itt az orbáni sztrájktörvényről beszélni, amikor a tömegek törvénytelensége lesz hirtelen maga a törvény?
A kérdés az, eljött-e már az ideje annak, hogy a „megalázott és kiszolgáltatott emberek” már nem akarják elviselni a vegetálást a hatalom gazdatestén. Ezért amiről igazán beszélnünk kell, hogy az orbáni hatalom megindult a lejtőn. Hogy a kormányfő már nem tud újat mondani. Hogy mind több Fidesz-szavazó frusztrálódik. Hogy mind többen forgolódnak a damaszkuszi úton. Hogy a hatalom már nem csak komikus, hanem szánalmas, erkölcsileg méltatlan az ország vezetésére.
Lehet mondani, Orbán akkor bukott meg először, amikor megpuccsolta a kiforratlan III. Köztársaságot. Akkor, amikor elbizakodott lett, s azt gondolta,
tekintélyelvűként a parlamentáris Európa részeként életképes lehet. Másodszor akkor bukott meg, amikor autoriter természetéből adódóan terjeszkedni akart és kényszerült. Amikor államférfinak képzelve magát egész Európát a saját képére akarta formálni. És, valóban: csak az menthetné meg, ha Európa hirtelen szélsőjobboldali fordulatot venne. De még akkor is kérdés volna: mennyire maradna egy jobboldali Európa parlamentáris keretek között. Kifulladt a kormányfő Európát megmentő retorikája, pedig azt gondolta, a migránsokkal gerjesztett félelem kitart 2018-ig. Minden jel szerint nem fog, és a következő propagandaháború nem biztos, hogy sikeres lesz.
A NER kívül-belül a végét járja, valahol a Kádár-rendszer utolsó évtizedében vagyunk. Arról kell tehát beszélnünk, mi lesz a bukása után. Hogy ne kezdjünk felkészületlenül újra bele. A IV. Köztársaságról kell beszélnünk.
Friss Róbert (Népszava)
