Csepelen a gyerekekkel és tehetségekkel foglalkozó civil szervezetek sorát zárta ki a támogatásból a testületi fideszes többség. Helyettük most csütörtökön a pomázi haverjaiknak szórnak ki 150 ezer forintot.
Örömmel és felháborodással olvastam a csepelujsag.blog.hu –n megjelent „Csepeli gyerekek és tehetségek rovására döntött a narancsos zsűri” című cikket. Örültem, mert a szerző észre vette a számomra különösen fontos „témát”. Felháborodtam, mert Csepelen ilyen, az újságíró által leírt képviselő-testületi döntés születhetett. És a testület fideszes vezetése még arra sem hivatkozhat, hogy nincs pénz. Ugyanis más kerületi, vidéki programok, civil szervezetek támogatására „fussa”. Például:
a harmadik kerületi Kisebbségekért–Pro Minoritate Alapítvány kétszer is kapott, összesen 600.000.- forintot, míg a Radnóti Színháznak 120.000.-, a Nem Adom Fel Alapítványnak a IX. kerületből, 400.000.- forint jutott. Nem vitatom egyik esetben sem a kérelmező által megfogalmazott célt, de itt Csepelen, a testületi fideszes többség, gyerekekkel és tehetségekkel foglalkozó civil szervezetek sorát zárja ki a támogatásból – mondva csinált okokra hivatkozva. És amikor valaki – mondjuk egy szocialista képviselő –, ezt szóvá teszi, akkor a válasz: nincs pénz, elköltöttétek, ezért nem juthat mindenkinek.
Mindenkinek biztos nem, de a pomázi illetékességű Szellemi Honvédelem Alapítvány biztosan kap, legalább 150.000.- forintot a szeptember 27-i testületi ülésen. Hogy miért? Mert őket – ahogy az önkormányzat honlapján olvasom –, Németh Szilárd javasolja. Meg azért, mert Tőkéczki László, Makovecz Imre, Borókai Gábor, Tiffán Ede, Csontos János kéri, akiket, a fideszesek valószínűleg azonnal felismernek: egy alomból valók. Ja, meg azért, mert az alapítvány által eddig kiosztott sajtódíjakat olyanok kapták, mint például Németh Miklós Attila, Stefka István, Lovas István, Bayer Zsolt, hogy csak a legismertebbeket, leghírhedtebbeket említsem. Szép névsor! Egy se független közülük. Sőt! Némelyik még uszítani, zsidózni is szokott. Méltóak Németh Szilárd csepeli polgármester támogatására. A csepeli gyerekekkel foglalkozó alapítványoknak pedig már nem jut. Meg egyébként is szabálytalanok voltak a kérelmek – „nem zárt borítékban” adták be a magas hivatalhoz.
Magas a hivatal, egyre magasabb. A hivatalnokok széke még magasabb, a Polgármester Úr meg már nem is látható innen, lentről. A kitüntetendő padszomszéd a parlamentből, a hasonlóan gondolkodó fülkeforradalmárok egyre szaporodó igényeinek „kielégítése”, támogatása, a fővárosi kapcsolatok „ápolása” egyébként is leköti. Csepelre már nem jut kellő idő. Mi sem látjuk őt, hát még a gyerekek. A gyerekek, akikért most felháborodtam. Pedig le kellene már hajolni hozzájuk – mindenkinek. Neki is. De onnan magasról – a megközelíthetetlen polgármesteri székből, nem lehet. Onnan már csak leesni lehet. S az fájni fog.
VOX
