CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Térdre, imához?

2011. december 18. 09:42 - csú

A tét nem az, hogy a kormány meddig marad hatalmon, vagy, hogy mikor dől bele abba a gödörbe, amit saját maga számára irtózatos erőfeszítéseket mozgósítva ásott, hanem az, hogy hogyan éli mindezt túl ez a nemzet. Úgy érzékeltem, hogy annak ellenére, hogy egy párttoborzó nagygyűlésen voltunk, mégis a résztvevők nagy számát nem a szűken vett pártesemény, hanem a tágan értelmezendő belpolitikai helyzet motiválta akkor, amikor a részvétel mellett döntött. Egyre többen döbbennek rá, hogy az a kisded játék, ami a fejük felett (és a nevükben) politika címen bonyolódik, az ő bőrükre megy - olvasható Horváth Gyula, Csepel korábbi alpolgármesterének friss blogbejegyzésében, amelyben Gyurcsány Ferenc munkásotthoni fórumáról fejti ki gondolatait. Írását változtatás nélkül közöljük:

Térdre, imához

December 15-én a Demokratikus Koalíció tagtoborzó nagygyűlést tartott Csepelen.
A rendezvényen részt vett és beszédet mondott Gyurcsány Ferenc az új párt elnöke is.
A nagygyűlés a politikai rendezvények forgatókönyve szerint zajlott le. A résztvevők, már a program megkezdése előtt jó fél órával gyülekeztek.
A majd ötszáz fő befogadására alkalmas színházterem megtelt. Alig akadtak üres székek, de jó néhányan voltak olyanok, akik a forró hangulatra számítva már nem is kerestek ülőhelyet, hanem a széksorok mentén állva figyelték a szónokot.

Azt lehetett érzékelni, hogy akik eljöttek igen feszült hangulatban figyeltek.
A feszültséget nem a rendezvény okozta elsősorban, hanem az, ahogy a mai magyar kormány viszonyul a világ dolgaihoz. A résztvevők úgy látták, hogy ez a politika nagy veszélyekkel járhat. A tét nem az, hogy a kormány meddig marad hatalmon, vagy, hogy mikor dől bele abba a gödörbe, amit saját maga számára irtózatos erőfeszítéseket mozgósítva ásott, hanem az, hogy hogyan éli mindezt túl ez a nemzet.
Úgy érzékeltem, hogy annak ellenére, hogy egy párttoborzó nagygyűlésen voltunk, mégis a résztvevők nagy számát nem a szűken vett pártesemény, hanem a tágan értelmezendő belpolitikai helyzet motiválta akkor, amikor a részvétel mellett döntött.
Egyre többen döbbennek rá, hogy az a kisded játék, ami a fejük felett (és a nevükben) politika címen bonyolódik, az ő bőrükre megy.

Lehet nekimenni a világnak!
Lehet tengelyt akasztani a nemzetközi pénzvilággal és a szövetséges államokkal, de abból jól kijönni nem lehet!
Fel kell mérni az erőnket, lehetőségeinket és a mozgásteret. Ezután, számba kell venni a járható utakat.
Amennyiben elszámítják magukat a kormánynál ülők, annak rettenetes következményei lehetnek az egyszerű, dolgozó emberek köreiben.

Ma már nem az egy politikai szervezetnek a fő törekvése, hogy kormány ellen beszéljen!
Ebben a speciálisan rossz helyzetben mindenkinek jól belátható érdeke és hazafias kötelessége, hogy a mindenkori magyar kormányt támogassa abba a törekvésébe, hogy kivegye a haza szekerét abból a kátyúból, amibe az elmúlt években belekeveredett.
Az ellenzéki pártok szónokainak az a feladata és lehetősége, hogy elmondják véleményüket és felhívják a közvélemény figyelmét azokra a jelenségekre, amelyek várhatók. Az ilyen jellegű nagygyűléseken tehát érzésem szerint azért vannak egyre többen és figyelnek egyre feszültebben, mert azt látják, hogy akik most vezetnek, fordítva ülnek a lovon.
Felhatalmazásaikat nem az ország problémáinak kardinális kezelésére, hanem egyes rétegek politikai befolyásolására, arrogáns hatalmi vágyaik beteljesítésére, a külfölddel és a nemzetközi szervezetekkel szembeni ellenségeskedés felkeltésére használják.
Egyre inkább válik nyilvánvalóvá, hogy a politika annál lényegesen komolyabb, mintsem teljes hatókörét azok számára adjuk át, akik úri huncutságként kockáztatják eredményeinket, teszik semmissé vívmányainkat, a világ csúfjára lejáratják évezredes tekintélyünket.
Mindenkinek fel kéne mérnie, hogy ez az a hajtóerő, ami a lakosság egyre nagyobb hányadát fogja a politikai aktivitás felé nyomni.

Azt is látni kell, hogy óriási veszélybe került a magyar politikai élet.
A jobboldali szélsőségek a kormány összekacsintó cselekedetei folytán jelentős szabad teret kaptak.
A demagógia, meg a látszat politizálás az elkeseredett kiábrándult emberek fejében termőtalajra találhat.
Akkor aztán a ma miniszterelnökének egy régi mondását tudom mindenkinek a figyelmébe ajánlani: "Térdre, imához!"

Forrás: Horváth Gyula blogja
 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr863472406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása