Csepel, Szent Imre tér, 2012. februárjának idusa:

"a BKV jegy eladó pavilont eltávolították.... a helyébe, két virító, dekorit panelbőakl készített "budit" építettek...Ezt még átmenetileg sem szabad megtenni!...Nem csak azoknak a szép érzékét jellemzi, akik döntéshozói helyzetben vannak, hanem egész Csepel számára sértő és mélységesen megalázó, szánalmas helyzetet teremt. Az a látszat keletkezhet ugyanis, hogy ahol a kirakatban, (a főtéren, főúton) ilyet meg lehet csinálni, ott bizonyítottan más gyalázatosság is megeshet!" 

Ezeket a megállapításokat Horváth Gyula legújabb blogbejegyzésében olvashatjuk. A cikket változtatás nélkül közöljük:

Esztétika

Ebben a ködös, hideg időben az emberek, ha lehet, nem nagyon mennek az utcára. Ilyenkor a szürkeség uralkodik a tájon és a só és latyak az utakon, nem ideális körülmény a sétálásra és a nézelődésre. Ezt vasárnap, a pár órára előbukkanó napsütésben mégis megtettem.

Természetesen az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy mérlegeljen, hogy a meleg lakásban marad, vagy munkába, bevásárlásra, vagy ügyintézésre menjen-e. Az élet megköveteli az aktivitást! Ekkor azonban elsősorban nem a környezetre koncentrálnak a lakosok, hanem figyelmüket az elkövetkező tevékenység köti le. Ez nem Magyar jelenség. Így van a világ minden városában. Például a firenzeiek is éppen olyan unottan és egykedvűen poroszkálnak saját városukban a dolguk után, mint a csepeliek. A világhírű műemlékek mellett, közömbösen sietnek el. Aminek látványáért a világ más részéről rengeteget hajlandók fizetni a polgárok, azt ők - a megszokás okán- közömbösen konstatálják.
Mindezt csak azért bocsájtottam előre, mert néhány itthoni jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Igaz, hogy mi csepeliek nem rendelkezünk a világhírű reneszánsz művészet kimagasló alkotásaival, de a közömbösség nálunk erősen fellelhető. Pedig nekünk azt, amink van, jobban meg kéne becsülnünk, gondoznunk, karbantartanunk.
Ahogy a Kvassay hídnál Csepel területére lépünk, mindjárt ott áll egy -a vámosgálfalvai testvérvárosunk adományaként elhelyezett település határt jelző, mívesen faragott alkotás. Ezt az alkotást már évek óta nem tartották karban és az enyészet jelei mutatkoznak rajta. Tudom persze, hogy több ok miatt is mostohagyereke ez az alkotás a mai vezetőknek. Egyrészt, azért, mert ezen a köszöntő táblán az ősi csepeli címer díszeleg. Másrészt, a mai vezetőknek, ha Erdélyről van szó, elsősorban Nagyszalonta jut az eszükbe, de tőlük, - sem korábban, sem mostanában- a mi településünk nem kapott semmilyen köztéri alkotást, amit ápolnunk kéne. (A rendszeresen autóbusszal ide szállított esküre toborzott emberek pénzbe ugyan kerülnek, de esztétikai élményt a kerület számára nem jelentenek.)
Kissé odébb, a benzinkút után helyezkedik el a Weis Manfréd emlékoszlop. Ez a Szórádi Zsigmond által alkotott emlékhely nem csak a gyárosról elnevezett utat jelképezi, hanem egyben tiszteletet és megbecsülést hirdet, a modern ipar megteremtőjének Csepelen. Méltatlan és végtelen nagy tapintatlanság (mondhatni, bunkóság) elé helyezni az FKF zRt tároló edényét! (Még akkor is, ha narancssárga színű.)
A kerület központi tere a Szent Imre tér. Úgy hallani, hogy jelentős közpénz beforgatásával átalakítását tervezik a mai vezetők. Derék! Azt még azonban szintén dicsérem, hogy az ott lévő csúnya és nem oda való alumínium BKV jegy eladó pavilont eltávolították. Azt azonban nem, hogy helyébe, két virító, dekorit panelből készített "budit" építettek. Ezt még átmenetileg sem szabad megtenni! Ez a "megoldás" meggyalázása azoknak az embereknek, akiknek ott kell, hogy eltöltsék a munkaidejüket. Ma már a tyúkoknak is arányosan nagyobb életteret kell biztosítani ennél. Visszalépés a szolgáltatás eddigi színvonalából és ezzel a csepeli jegy és bérletvásárlók komfortérzetét is sértik.

A legnagyobb baj azonban a dolgok esztétikájával van. Nem csak azoknak a szép érzékét jellemzi, akik döntéshozói helyzetben vannak, hanem egész Csepel számára sértő és mélységesen megalázó, szánalmas helyzetet teremt. Az a látszat keletkezhet ugyanis, ahol a kirakatban, (a főtéren, főúton) ilyent meg lehet csinálni, ott bizonyítottan más gyalázatosság is megeshet!

Forrás: Horváth Gyula